A nemzeti ünnep a választási kampány jegyében telt. Az MDF nagyon minimális megemlékezést tartott, az MSZP visszafogottan ünnepelt, a Jobbik viszont mindent beleadott. Bokros jelszava a reform, Mesterházy demokrataként gondol pártjára, Vona pedig rendet tenne az országban.
A pártok rendezvényeitől volt hangos Budapest belvárosa március 15-én. Az előzetes információk alapján a Fidesz és a Jobbik is nagy durranásra készült, míg az MSZP csupán egy szolid ünnepséget tervezett. Nem sokkal a nemzeti ünnep előtt az MDF és az LMP is jelezte, hogy megemlékezést tart. Mivel a rendezvények időben és térben is közel voltak egymáshoz (bár az MDF és az LMP, továbbá a Fidesz és a Jobbik fedték egymást), lehetőség nyílt részt venni akár több eseményen is. Lássuk hát mit tartogatott a naposnak induló, ám délutánra szeles hidegbe átcsapó hétfői nap!
Ünnep vagy sajtótájékoztató? – MDF
A Magyar Demokrata Fórum délelőtt 11-re hirdette meg ünnepségét a pesti Jókai térre. Az időjárás szép napos idővel kedvezett nekik, de háromnegyedkor még csupán pár szervező lézengett a Jókai szobor előtt, viszont annál több kamerás, illetve diktafonos embert lehetett észrevenni. Lassan bizonyossá vált, hogy a rendezvényre leginkább csak a sajtó kíváncsi. Ezt annak a kollégának is kénytelen-kelletlen tudomásul kellett vennie, aki a kezdés előtt engem próbált kifaggatni jövetelem céljairól, bízva abban, hogy szimpatizánsként vagyok jelen.
Pontban 11-kor az Andrássy út túloldaláról átsétálva megérkezett az MDF vezetősége is, Bokros Lajos kormányfő-jelölttel az élen. „Vajon kik a márciusi ifjak?”- kezdte beszédét azonnal a mikrofon mögé lépve Bokros. Mint később kiderült, a volt pénzügyminiszter a márciusi események főszereplőit pesti értelmiségieknek látja, akik forradalom helyett, a szavak erejével, és a reformok kritikus tömegével akartak változást elérni. Kijelentette, hogy ma újra reformokra van szüksége az országnak, és nem arra, hogy a pártok ismét négyévnyi semmittevésre ítéljék az országot, vagy, hogy visszarántsák a változást, mint 2008-ban. „Én azért léptem a politika szorítójába, hogy 1848-hoz hasonlóan a reformok és a demokratikus népakarat ismét egymásra találjon” – fejezte be mondandóját az MDF listavezetője.
A párt megemlékezése jóformán csak Bokros beszédéből állt, így az időközben felgyülemlett emberek hamar szétszéledtek. Néhányan leadták ajánlószelvényüket a tér szélén felállított pultnál, ahol érdeklődésemre elárulták, hogy 20-30 cetli gyűlt össze az ünnepség alatt, ami nem rossz arány, tekintve, hogy az egész nem tartott tovább 15 percnél.
”Demokratikus Március” – MSZP
A Magyar Szocialista Párt fél 1-re várta szimpatizánsait a Pilvax-közbe, ahol már egy színpadot és több kivetítőt is felállítottak. Az emberek folyamatosan gyűltek, így a start időpontjára már ezernél is többen tolongtak a környező utcákban. Legtöbben nyugdíjas öregemberek voltak, de fiatalokat is lehetett látni szép számmal, illetve néha feltűnt egy-két közéleti személyiség is.
Bár a ”Demokratikus Március” névre keresztelt ünnepség apropóját a forradalom évfordulója adta, vajmi keveset lehetett az akkori eseményekről hallani, viszont annál többet pártpolitikai kérdésekről. Ez általában jellemző volt a pártok megemlékezéseire, de az MSZP rendezvényére hatványozottan igaz volt. A párt prominens emberei előtt rövid videókat játszottak be az érdeklődőknek, amiken például Ungvári Tamás történész, vagy Jancsó Miklós filmrendező beszélt politikáról. Ugyan a szocialisták visszafogott rendezvényt ígértek, de a szervezők által szétosztott Mesterházy/MSZP plakátok, illetve egyes szimpatizánsok rajongó hozzáállása nagygyűlési jelleget kölcsönzött az eseménynek.
Nem sokkal a kezdés után Horváth Csaba főpolgármester-jelölt lépett a színpadra, és kifejtette, hogy egyesek el akarják lopni tőlük az ünneplés lehetőségét. Kijelentette, hogy ezek az erők és ”bakancscsattogtató” szövetségeseik nem béníthatják meg a fővárost. „Aki ebben az országban él, dolgozik, vagy gyereket nevel, az nem lehet hazaáruló” – fejezte be beszédét Horváth egyértelműen a szélsőjobbos eszméket kritizálva.
Az MSZP miniszterelnök-jelöltje, Mesterházy Attila, nem sokkal 1 óra után kezdte ünnepi beszédét hatalmas ováció közepette. A fiatal politikus megpróbálta egymás szövetségeseiként feltüntetni két legnagyobb riválisát, a Fideszt és a Jobbikot, és többször is hangsúlyozta, hogy a jobboldal kirekesztő politikája helyett, ő az egész ország jólétét kívánja. „Nincs két Magyarország, egy nemzet van” – mondta. Legnagyobb veszedelemként a Fidesz illúziókeltését emlegette, utalva arra, hogy az ellenzéki párt azzal hitegeti a választókat, hogy fájdalmas intézkedések nélkül is ki lehet lábalni a válságból. Hivatkozott arra, hogy mennyi fejlesztés történt az elmúlt években, többek között iskolákat és autópályákat emlegetve, és viccesen megkérdezte, vajon amikor a Fidesz romokat emleget akkor ezalatt az építési törmeléket érti? „Nekünk, demokratáknak, szociáldemokratáknak, liberálisoknak és zöldeknek most nem szabad meghátrálnunk” – utalt korántsem homogén támogatóira a kormányfő-jelölt. Végezetül Mesterházy beismerte, hogy az MSZP soraiban elharapózott korrupció ellen erélyesebben kellett volna fellépniük, de szerinte csak korrupt emberek léteznek, korrupt közösségek nem.
A rendezvény fél 2 körül véget ért, és a tömeg lassan oszolni kezdett. Az ünnepség közben minimális volt a bekiabálások száma, az emberek inkább csak diszkréten tapsoltak, ám mindezek ellenére nem mindenki távozott elégedetten. Az az öregúr például biztos nem, aki halkan megjegyezte nekem, hogy demokratát ugyan rengeteget látott, de ő egy szocialista ünnepségre jött, és igazi szocialistákat hiába várt.
”Magunkfajták” - Jobbik
Bár a Jobbik nagygyűlése 3 órára volt meghirdetve, már 2 óra körül tele volt a belváros szimpatizánsaikkal, akik a szélrózsa minden irányából sereglettek a Bajcsy Zsilinszky út felé. Rengeteg árpádsávos, illetve jobbikos zászlót lehetett látni, ám a nemzeti trikolórt mintha kevesebben lengették volna, mint az előbbieket. Az Erzsébet tér Astoria felőli oldalán olyan érzés kerített hatalmába, mintha már a helyszínen lennék: idáig elhallatszott a Bazilika előtt felállított hangszórókból áradó nemzeti rock. Ráadásul néhányan „Olcsó a lábtörlés!” felkiáltással egy MSZP-s plakátot terítettek a földre, amit aztán többen megtapostak, köztük egy anya is fiatal gyermekeivel együtt.
A színpadot az Arany János utca közelében állították fel, a szimpatizánsok pedig egészen az Andrássy útig megtöltötték a teret. Rengeteg terepszínű, illetve egyenruhás embert lehetett látni, többen közülük az Új Magyar Gárda mozgalom tagjai. A szervezők több kivetítőt is felállítottak, ami jó ötletnek bizonyult, ugyanis a rengeteg zászló miatt lehetetlen volt ellátni a színpadig. Többen söröztek, az út szélén pár mobilvécét is észre lehetett venni, így az egész rendezvénynek egyfajta koncert feelingje volt.
Nem sokkal 3 óra után Pörzse Sándor lépett a színpadra, hogy egy „Adjon az Isten, szebb jövőt!” vezényszó után felkonferálja az elsőként érkező Morvai Krisztinát. A Jobbik államfő-jelöltje az 1848-as 12 pont tézisei alapján építette fel beszédét, természetesen aktuálpolitikai megjegyzésekkel. Morvai már rögtön az elején egybemosta az MSZP-t a Fidesszel, utalva arra, hogy mindkét párt felelős az elmúlt évek történéseiért. „Bűn büntetlenül nem maradhat”- szögezte le. Az EP képviselő a Magyar Gárdáról is ejtett pár szót, ugyanis fontos szerepet szán a ”már bizonyított” gárdistáknak Magyarország védelmének megerősítésében. Ugyanakkor megkövetelné, hogy a magyar katonák a Szent Koronára tegyék esküjüket és ne az alkotmányra, továbbá határozottan elutasította egy közös EU-s haderő létrehozását, melyet a tömeg hatalmas ovációval hálált meg. Ugyancsak sarkalatos pontja volt beszédének a ”politikai foglyok” kiszabadítása, amire a tömeg Budaházy György nevének skandálásba kezdett, majd Morvai is kinyilvánította, hogy elsősorban Budaházyra gondolt. A 12. pontnál (Unió Erdéllyel) már szinte előre megjósolható volt a „Vesszen Trianon!” reakció a szimpatizánsok részéről.
Morvai után egy rövidebb, de annál mozgósítóbb jellegű beszéddel buzdította az embereket a küzdelemre ifj. Hegedűs Lóránt lelkész, majd Szegedi Csanád EP képviselő lépett a színpadra. Szegedi szerint az előre hozott választások elmaradtak, de annál súlyosabb lesz az ítélet most, mert a radikális párt el fogja számoltatni a ”politikusbűnözőket”, és ki fogja irtani a korrupciót. A Jobbik alelnöke hosszan beszélt a Magyra Szocialista párt ellen, amit egyenesen a halál pártjának nevezett, és kijelentette, hogy el fogják törölni a föld színéről, majd követelte, hogy az MSZP ne induljon a választásokon. Mielőtt befejezte volna beszédét felhívta rá a figyelmet, hogy „egyeseknek nem kötelező ebben az országban élni, el is lehet innen menni”.
Nem sokkal fél 5 előtt konferálták fel a nagygyűlés vezérszónokát, a párt kormányfő-jelöltjét, Vona Gábort. A Jobbik elnöke sietett kijelenti, hogy pártja célja megnyerni a választásokat, és elérni, hogy Magyarország ne legyen többet az EU szolgája, és rend uralkodjon az országban. Vona ezek után kifejezetten humorosra vette a figurát és olyan történetekkel nevetette meg a jelenlévőket, mint például Lendvai Ildikó és Kövér László közös Horthy-szobor avatása, vagy éppen a német földvásárló, Salamon, kitalált története. Mindezekbe azonban beleszőtte pártja politikai álláspontjait is, többek között a Jobbik-ellenes Fidesz-MSZP nagykoalíció rémképét, illetve a külföldiek földvásárlását lehetetlenné tévő földtörvény-módosítás szorgalmazását is, melyet találóan egy olyan példával illusztrált, melynek lényege, hogy csak azok a külföldiek vehetnek magyar földet, akiket Morvai Krisztina ”magunkfajtaként” pecsétel meg.
A három rendezvény közül messze a Jobbik nagygyűlése csábította ki a legtöbb embert az utcára, de a leghosszabb és legváltozatosabb programot is ők adták, olyan betétekkel, mint például a Kormorán együttes fellépése, illetve egy Petőfi költemény elszavalása. A jelenlévő szimpatizánsok olykor füttyüléssel vagy éljenzéssel adták a szónokok tudtára, hogy éppen mi jár a fejükben, de visszatérő momentuma volt a rendezvénynek a tömeg által vezényszóra skandált „Szebb Jövőt!” jelszó is.
