Scheiring Gábor szerint egyszerűsíteni kell az adórendszert, megszüntetni az egészségügyi hozzájárulást, ugyanakkor be kell vezetni az úgynevezett ökológiai adókat. A Lehet Más a Politika 27-es választókerületi jelöltje kifejtette továbbá, hogy nem szeretné, ha területi érdekek alapján szabdalódna szét az országos politika. Interjú az LMP képviselőjelöltjével.
A közvéleménykutató intézetek rendre 5% fölé mérik az LMP-t. Ez azt jelenti, hogy a küszöb megugrása esetén te, mint az országos lista nyolcadik helyezettje, parlamenti mandátumhoz fogsz jutni. Megbarátkoztál már a gondolattal, hogy képviselő leszel?
Megbarátkoztam vele, igen.
Az LMP gazdaságpolitikai szakszóvivőjeként elmondanád, hogy elsődlegesen milyen intézkedéseket tartasz szükségesnek ezen a téren?
A gazdaságpolitikánkban a legfontosabb, kiemelt terület a munkahelyteremtés, és ennek két stratégiai iránya van. Nyilván ellenzéki szerepre készülő pártként azt nem tudom garantálni, hogy ezekből az elképzelésekből egy-két év alatt konkrét közpolitikai intézkedések lesznek, de mindenestre mindent megteszünk annak érdekében, hogy olyan helyzet legyen a parlamentben, hogy ezekből gyakorlat legyen. Az egyik stratégiai irány a járulékcsökkentés és az adórendszer egyszerűsítése. Rövidtávon 5%-os csökkentésben gondolkozunk, ezáltal próbálva javítani a munkaerő iránti keresletet. Ehhez kapcsolódik, hogy nem tervezzük alapvetően átalakítani az újraelosztás jelenlegi szintjét, merthogy olyan emberek alapították az LMP-t, akik szívesen fizetnek adót, hogyha cserébe minőségi közszolgáltatásokat kapnak. Azt látjuk, hogy a legsikeresebb országok részben pont az ilyen szolgáltatások miatt tudtak jelentős fejlődéseket elérni, úgyhogy nekünk ez a stratégiai célunk, ehhez viszont kellenek az adók. Nem tartjuk azt egy kivitelezhető célnak, hogy 15-20%-al visszaszorítsuk az újraelosztás mértékét, amit például Bokros Lajos is szeretne, aki a szlovák újraelosztási szint alá is menne akár. Ezt sem szolidaritási, sem gazdaságfejlesztési szempontból nem tartjuk vállalhatónak, úgyhogy az így kieső bevételt, azt ökológiai adókból pótolnánk.
Mondanál nekem egy ökológiai adót?
Szén-dioxid-adó, belvárosi dugódíj, vagy az átmenő teherforgalomra kivetett úthasználati többletdíj. Ezek olyan környezetvédelmi adótípusok, amelyek bevételeket generálnak és különböző káros gazdasági tevékenységeknek a szigorításai.
Ellenzéki szerepkörben konkrét javaslatokat fogtok benyújtani a következő kormánynak?
Igen.
Akkor ezeknek az adónemeknek a kialakítását fogjátok kezdeményezni?
Így van. Ez egy adóátrendezés, aminek az egyik célja az élőmunkát terhelő járulékok csökkentése, amivel a képzetleneknek szeretnénk a munkaerőpiacra való visszatérésben segíteni. Ugyanakkor a vállalkozásokat nagyon bénítja az, hogy az adórendszer borzasztóan bonyolult és átláthatatlan. Ugye erről is sokat lehet hallani, mégsem történt alapvető előrelépés ezen a téren, úgyhogy mi radikálisan egyszerűsítenénk az adórendszert. Ez nem azt jelenti, hogy egykulcsos személyi jövedelemadót vezetnénk be, hanem azt, hogy a kivételek számát és az adónemek számát csökkentenénk. Emellett ami szintén ide kapcsolódik az az, hogy a vállalkozásokra nehezedő adminisztrációs terhet is csökkentenénk.
Az előbb említetted, hogy új, ökológiai adófajták kerülnének bevezetésre, most pedig azt mondod, hogy csökkenteni kell az adók számát. Ezek szerint bizonyos adónemeket átalakítanátok?
Igen.
Milyen adónemeket szüntetnétek meg?
Nagyon sok adónemet össze lehet vonni, mint például önkormányzati hatáskörben különböző illetékek, és ingatlanokra kirótt adók. Eltörölnénk például a járulékok mellett az egészségügyi hozzájárulást. Egy csomó olyan típusú adó van, amelyeknek az eltörlésével, vagy összevonásával lehetne csökkenteni az adónemeknek a számát, és egy-két új adó bevezetése összességében nem bonyolítaná a rendszert. Azt viszont látni kell, hogy szükség van ezekre az ökológiai típusú adókra.
Az egészségügyi hozzájárulás eltörlését ellensúlyozandó akartok valami másfajta bevételi forrást generálni? Például vizitdíjat?
Vizitdíjat nem. De az előbb említett adók részben arra is alkalmasak, hogy akár az egészségügyi szolgáltatásokat is finanszírozzuk belőle. Nincsen kőbe vésve, hogy kifejezetten járulékokból kelljen fenntartani a rendszert. A káros tevékenységek megadóztatása révén részben finanszírozható az egészségügy. Ez volt a gazdaságpolitikánk egyik iránya, a csökkentés és az adórendszer egyszerűsítése, a másik pedig a gazdaságfejlesztési programunk. Itt az a célunk, hogy olyan zöld szektorokba fektessünk be, melyek egyszerre tudnak munkahelyeket teremteni és terelik tovább a gazdaságot egy fenntartható irányba.
Ezek a zöld munkahelyek hosszú vagy rövidtávon lendítenék fel a gazdaságot?
Jórészt hosszútávon, de vannak olyanok, amelyek már rövidtávon is. Például, amit rövidtávon is be lehetne vezetni, az az épületek energiahatékony felújítása. Ez mind a magán-, mind a középületeknél egy rövidtávon lebonyolítható program lenne. Ugye működik a panel-program, ez már egy ismert műfaj Magyarországon, ugyanakkor az erre fordított összeget meg lehetne növelni, és ezáltal kereslet teremtődne elsősorban a képzetlen munkaerő iránt, és ezzel is enyhülne a feszültség a társadalom alsóbb rétegeiben. Úgyhogy egy része rövidtávon jelentkezne, de mint minden strukturális változás elsősorban hosszútávon teremtene munkahelyeket.
Gazdasági válság van. Szerintetek milyen gyors intézkedésekre lenne szükség ennek a leküzdéséhez?
A rövidtávú válságkezelésen most már nagyjából túl vagyunk. Itt részben voltak a Bajnai-kormánynak is olyan intézkedései, amelyek fontosak voltak, történt járulékcsökkentés is, sikerült a költségvetési hiányt elfogadható szintre visszaszorítani, fontos volt az IMF-el kötött megállapodás is, hogy biztosítva legyen a költségvetés finanszírozhatósága, sikerült ezek révén a forint árfolyamát stabilizálni, a nyugdíjrendszerbe is történt egy pozitív beavatkozás. Tehát a rövidtávú válságkezelésre nagy mozgástér most már nincsen. Alapvetően az volt a baj a Bajnai-kormány fellépésével, hogy ezeket az intézkedéseket nem illesztette egy hosszabbtávú, stratégiai gazdaságfejlesztési koncepcióba, és a gazdaság alapvető szerkezeti problémáit, azaz a tartós munkanélküliséget, a gazdaság kettészakítottságát, a helyi kis- és középvállalkozásoknak a relatív gyengeségét a multinacionális szektorhoz képest forrásokhoz jutás és támogatás megszerzése terén, nem tudta, nem is akarta orvosolni. Ezért aztán a legalapvetőbb problémák továbbra is ott ketyegnek a gazdaságban és sérülékennyé teszik egy esetleges külső sokkal szemben.
Térjünk át egy másik témára. A 27-es választókerületben indulsz egyéniben, és eleinte kicsit döcögősen ment az ajánlószelvények gyűjtése, de a végén abszolváltad a feladatot. Hogyan sikerült?
Való igaz, hogy ez egy nehezebb feladat lett, mint aminek tűnt eleinte, de azért viszonylag magabiztosan sikerült összeszedni ezt a 750-et, tehát azért tíz nappal a leadás előtt látszott, hogy most már csak a szükséges biztonsági tartalék összegyűjtése folyik. A legalapvetőbb stratégiánk az ajtóról ajtóra történő kopogtatás volt. Ez volt az, ahogy a legtöbb ajánlószelvényt összeszedtük. Ugye próbálkoztunk telefonos kampánnyal, voltak kitelepüléseink, a lőrinci piacon, Kőbánya-Kispesten, a Határ úton, ezek viszonylag korlátozottan voltak hatékonyak, volt szórólapozás, voltak gyűjtőpontjaink, ahová folyamatosan áramlottak be a szelvények, voltak, akik online regisztráltak a központi honlapon és hozzájuk személyesen mentünk el. A döntő többséget viszont rendhagyóan, főleg budapesti viszonylatban az LMP-n belül, úgynevezett hidegkopogtatással szedtük össze. Ehhez viszonylag sok aktivista kellett, és jól jött, hogy én 2002 óta különböző civil szervezetekben dolgozom, és elég jól sikerült mozgósítani egy aktivista-hálót, akikkel főleg hétvégenként húsz-harmincan gyűjtöttünk.
Mit gondolsz a 27-es választókerületnek, vagy tágabb értelemben a XVIII. kerületnek, milyen érdekei lehetnek, melyeket te a Parlamentben képviselni tudnál?
Ez azért faramuci helyzet, mert azokra a kérdésekre, amiket legtöbb esetben az emberek helyi kérdésként érzékelnek, különösen nagy ráhatással egy parlamenti képviselő nem tud lenni. Én személyesen is, és az LMP is, fontosnak tartja, hogy ne legyen egy szemfényvesztés a kampány során, és az Országgyűlésbe készülő képviselőjelöltek ne a helyi csatornázással, és ne a helyi játszóterek felújításával kampányoljanak, mert ez egyszerűen hamis. Nyilván vannak elképzelések, melyek a programból levezethetően a helyi társadalmi problémákra is kézzelfogható megoldásokat jelentenének. Itt például az előbb említett zöld típusú gazdaságfejlesztésen belül az épületek energiahatékonyságának javítása ugyanúgy vonatkozna a helyi, elsősorban XVIII. kerületi panelházakra. Működött itt Pestszentlőrincen is egy panelprogram, amelyet folytatnánk, illetve megdupláznánk, de ugyanúgy a középületek energiahatékonysága is egy kerületi téma lenne. Az előbb nem említettem a zöld szektoroknál, de egy igen komoly közlekedésfejlesztést is végrehajtanánk. Ez elsősorban a vasútnak a fejlesztése lenne, összehangolása az autóbusz-közlekedéssel, bevezetnénk az úgynevezett ütemes menetrendet, ami rövidtávon 5%-os költségnövekedéssel járna, de nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy 20-30%-al meg is nő a kereslet a vasút iránt. A kerületben két ponton is fel lehetne használni a vasutat, kerékpárbaráttá tennénk, és ezáltal diverzifikálódna a közlekedés is.
Ha már a közlekedésnél tartunk. Van az LMP-nek stratégiája arra, hogy a veszteségesen működő állami cégeket, mint például a MÁV, vagy a BKV, működőképessé tegye?
Létezik ilyen elképzelés, bár egész részletekbe menően kidolgozott koncepciónk ezeknek a cégeknek az üzemeltetésére jelen pillanatban nincsen, de azt gondolom, hogy ez nem is feladatunk ebben a fázisban, de például a BKV átalakítására már nyilvánosságra hoztunk egy koncepciót, amelynek az lenne a lényege, hogy a céget alapvetően egy megrendelő szervezetté alakítanánk át. Ez nem jelenti azt, hogy a BKV-t privatizálnánk, ez azt jelentené, hogy részekre bontanánk, merthogy ugye az látszik, hogy a jelenlegi óriás mamutvállalaton belül gyakorlatilag követhetetlen az, hogy a közérdek hogyan érvényesül, és hogyan nem érvényesül, az egész átláthatatlan. Úgyhogy annak érdekében, hogy javuljon az átláthatóság, és jobban lehessen érvényesíteni a közérdeket, szétbontanánk, és egy húszfős megrendelő szervezetté alakítanánk, tehát különböző beszállítóktól rendelnénk a különböző típusú szolgáltatásokat a BKV számára.
Schiffer András, az LMP listavezetője egy interjújában, ami a Népszabadságban jelent meg, azt mondta, hogy „Nem gondoljuk, hogy egy egyéni képviselőnek az a feladata, hogy a saját településének fejlesztési pluszforrásokat szerezzen, s hogy a pártja mantráját visszhangozza”. A kérdésem az lenne, hogy ennek fényében egy esetleges LMP frakció mennyire lenne képes egységesen képviselni az általad elmondottakat kvázi frakciófegyelem nélkül?
Ez nem a frakciófegyelemre vonatkozott, hanem ahhoz kapcsolódott, amit én is elmondtam, hogy ne az legyen, hogy egy ilyen részben hamis, vagy mondvacsinált, területi érdekek és szempontok alapján szétszabdalódik az országos politika. Abból nem lesz országos közérdek, hogyha mindenki csak és kizárólag egy nagyon szűk értelemben vett helyi logikát próbál meg képviselni. Nyilván ez is nagyon sok esetben fontos, de azt hogy csak és kizárólag ez legyen egy képviselőnek a feladata, azt nem tartjuk vállalhatónak.
Én inkább a mondat második felére akartam koncentrálni: „Nem gondoljuk, hogy egy egyéni képviselőnek az a feladata..., hogy pártja mantráját visszhangozza”.
Ez nyilván nem azt jelenti, hogy nem leszünk egységesek, mert azt főleg egy kis frakcióban viszonylag könnyű biztosítani, de az nem titok, hogy az LMP-ben nincs állandóan kiadott központi utasítás, hanem van egy belső vita, és ennek keretében érlelődik ki a legtöbb közpolitikai állásfoglalás. Úgyhogy elsősorban erről szólt ez a nyilatkozat, hogy van egy állandó interakció a tagság, és a vezetőség között, de hogyha megszületett egy álláspont, akkor elvárjuk, hogy ehhez tartsa magát főleg a frakció tagsága.
Leginkább civilként azonosítjátok magatokat.
Nem azonosítjuk magunkat civilként. Szoktuk mondani, hogy civil szervezetekből érkeztünk, de mi pártként azonosítjuk magunkat. Nyilván egy párt is az én értelmezésemben, és politológia vagy szociológia értelemben is egy civil szervezet. Valahol a központi állam és a mikrotársadalom között húzódik meg és a kettő között próbál meg érdekeket és értékeket becsatornázni. Ilyen értelemben minden párt civil szervezet. Én itt inkább arra helyezném a hangsúlyt, hogy pártként üzemelünk, és olyan politikusokból állunk, akik nem pártként működő civil szervezetekből érkeztek, és ott szereztek tapasztalatokat, részben szervezéssel, részben pedig a legalapvetőbb társadalmi problémákkal kapcsolatban.
Egy lakossági fórumon említetted, hogy már az önkormányzati választásokat szem előtt tartva április 11. után is kapcsolatban akartok maradni az állampolgárokkal, különböző műhelyek formájában. Hallhatnék erről valami közelebbit?
Egyelőre amit ezzel kapcsolatban mondani tudok az az, hogy terv szintjén létezik. Szeretnénk fenntartani ezt a fórum hagyományt, ami most kialakult, és szeretnénk kisebb, helyi fórumokon, akár lakótelepenként, becsatornázni az állampolgárok problémaészleletét, illetve az ő javaslataikat, hogy mit kéne egészen helyi szinten művelni. Lakossági fórumokon szeretnénk bevonni a programalkotásba a polgárokat, ez az egyik fele. A másik felét pedig inkább egy műhelymunkának nevezném, és ott is kifejezetten az a cél, hogy ne az legyen, hogy én meg még egy ember leül a számítógép elé és megírja a programot, hanem megkeresünk olyan a helyi, kerületi közéletben jártas embereket, akik konkrétan hozzá tudnak tenni egy helyi programnak az eredményességéhez és a tartalmához.
Várhatóak akkor havonta lakossági fórumok az LMP-től?
Talán igen, ezen még nem gondolkoztam el, de azt mindenképpen tudom ígérni, hogy lesznek további fórumok az önkormányzati választásokig. De, hogy milyen gyakorisággal, egyelőre ezt még nem tudom, inkább azt mondanám, hogy lesznek helyi, kisebb körben értelmezhető és értelmeződő fórumok, kifejezetten lakótelepekre célozva.
Köszönöm szépen.
