„Képlékeny talajra hullik a gyűlölet alapú kampány” – állítja a Jobbik helyi képviselőjelöltje, aki csupán saját pártjának programjával foglalkozna. Gönczöl Andrással az első választási forduló előtt beszélgettem többek között prioritásokról és csendőrségről, de szóba került a MIÉP-el kötött 2006-os választási szövetség is. Interjú a Jobbik képviselőjelöltjével.
A legutóbbi lakossági fórumon Ön azt mondta, hogy senki nem készül politikusnak, hanem azzá válnak az emberek. Ön hogyan vált politikussá?
A politikussá válás elsődlegesen egy nyitott szemet jelent, azt, hogy valakinek meg van a veleszületett értékrendje, és elkezd jobban körülnézni. Én is elkezdtem jobban körülnézni külföldi tartózkodásaim során, és láttam, hogy milyen értékes dolog magyarnak lenni, mert úgy tudtam bizonyos dolgokat rendben, jól és tisztelettel megcsinálni, hogy magyar voltam. Ezt tisztelték és szerették bennem, mert néhányan külföldön sokkal jobban ismerik a magyar történelmet, mint ahogy az mifelénk divat, és az ember, ahogy így válaszokat keres kérdésekre, akarva-akaratlanul is belefolyik a dolgokba. Amikor a Jobbik megalakult akkor én azt mondtam, hogy az alapgondolat jó, valahogy így kellene ezt az egész nemzettudatot megközelíteni. Még az alapítást követő egy vagy két héten belül én is tag lettem. Korban természetesen szinte mindenkinek az apja lehettem volna. Vona Gábor elnök úr volt az ajánlóm, elbeszélgettünk, és azt mondtam, hogy majd meglátjuk az én kerületemben, a XVIII-ban, hogyan tudjuk ezt kiszélesíteni, milyen visszhangra talál, eléggé hiteles vagyok-e. Hogyha ez működik, akkor szépen elkezdünk politizálni, ha ezt a csúnya szót használhatom, bár inkább odafigyelést mondanék, politikai érdekvédelmet.
Már 2006-ban is indult a Jobbik és a MIÉP közös jelöltjeként. Abban az évben a választásokon a Jobbik 2,2 %-ot ért el a MIÉP-el közösen, de most Önök választási győzelmet emlegetnek. Mi olyan történt az elmúlt a 4 évben, ami 2006 előtt nem, és ami így a Jobbik sikeréhez járulhatott hozzá?
Nem volt egyszerű, hihetetlen nagy csaták folytak. Akkor én már régen jobbikos voltam. Nem mindenki értett egyet azzal, hogy össze kell-e a MIÉP-el állni és egyebek. Én is azok közé tartoztam, akik azt mondták, hogy csak akkor mérettetem meg magam, ha jobbikosként indulhatok. Sok vita és szemrehányás történt a két párt között. A MIÉP hihetetlenül nagyra tartotta magát, egyébként 136 körzetben indított jelöltet, mi negyvenben. Silány viták tömkelegei jellemezték azt az időszakot. Ezekből nem tudtunk és nem is akartunk kilépni, mert úgy gondoltuk, hogy amíg nem vagyunk annyira ismertek, addig a MIÉP szellemisége – amely csak néhány pontban hasonlított a mi szellemiségünkre – hasznos lehet, és az emberek majd eldöntik, szimpatizálnak-e vele. De széthullottunk, és talán csak az vigasztalt engem itt a 27-es választókerületben, hogy az országos átlagnál többet kaptam. 4 éve költöztem ide, gyakorlatilag 2002-ben jöttem Pestszentimrére, és amikor körülnéztem azt láttam, hogy itt sok jó, minőségi ember van, Imrén elsősorban, meg Lőrincen is persze. Úgy döntöttünk, hogy megmérettetjük magunkat a jövő reményében.
A kampánnyal kapcsolatban mit tud mondani, hogy zajlott ez a választókerületben?
Az EU-s választási sikereknek köszönhetően jól, amit persze mi vártunk is, mert láttuk, hogy itt nagyon sok jó, minőségi ember van, jó gondolatokkal, akikre úgy soha a büdös életbe nem figyeltek oda. Minket mindig behatároltak a pénzügyi lehetőségeink, mert nagyon szegények voltunk. Most már hatodik éve működik az alapszervezetünk, de mindig ilyen négyszáz forintos tagdíjakból tartottuk fenn magunkat, néha még egy koszorúvásárlás is nehezünkre esett. De azt mondtuk, érdemes végigcsinálni, és miután az 1 %-ot elértük 2006-ban, lettek olyan állami juttatások, amik ilyenkor járnak egy pártnak. Ezt nagyon ügyesen, okosan forgattuk, félretettük, és az sem titok, hogy sok olyan nemzeti gondolkodású ember van, akik ilyen vagy olyan támogatásokkal, jó szándékú adományokkal segítették a munkákat. Nagyon sokat segített az internet, ugyanis híresen jól bánunk az internetes kapcsolatokkal. Számunkra az volt a fontos, hogy lehetőleg minél több emberhez eljussunk. 3-4-5 terembér majdnem kivéreztetett minket, de azért emelt fővel csináltuk, és úgy látjuk, hogy most már elértünk a végére.
Mik a Jobbik elképzelései? Ha Ön parlamentbe jutna, milyen javaslatokkal képviselné a 27-es választókerületet?
Abszolút prioritásokról van szó. Mindig azt mondták ez kellene, az kellene, és sok mindenben egyet lehet éretni. De mondok egy konkrét példát: a csatornázások és egyebek. Nonszensz az, hogy a XXI. században arról kell gondolkodni, hogy a főútvonalak mentén itt-ott amott, gyakorlatilag ezek az alapszolgáltatások nincsenek meg. No de persze mindenki mondja, hogy ez pénz kérdése. Viszont van pénz, csak a prioritásokra kell figyelni, és ügyelni arra, hogy a tisztességünk egyértelműen látszódjék a kerületért való munkában. Amikor arról van szó, hogy van ennyi meg annyi meg amannyi, akkor azt még nem tudjuk mennyi az annyi, mert hát még nem kerültünk a kassza közelébe, de majdnem minden kerületre jellemző az, hogy nagyon sok pénz eltűnt úgy, hogy nem tudtuk mire költötték. Miért nem ezt csinálnak belőle, miért nem azt csinálnak belőle, miért ez a fontos, miért nem az a fontos? Egy nagyon jellemző dolgot had említsek. Amikor 2006-ban bekerültem az önkormányzatba, mint külsős bizottsági tag, egyetlen jobbikosként, akkor megdöbbenve láttam, hogy már akkor az önkormányzati választások után, az első napirendi pont abban a bizottságban ahol én voltam, az egyik önkormányzati vezetőnek a jutalmazása volt. Megkérdeztem, hogy gyerekek, ez most a legfontosabb? Az első pillanatban bejövünk ide és nekem az a dolgom, hogy rögtön tiltakozzak, mert arról beszélünk, adjunk-e 4 vagy 5 millió forint jutalmat? Ez nonszensz, ez így nem fog működni.
A múltkori lakossági fórumon említette a közbiztonság kérdését is. Ez mennyire számítana prioritásnak ebben a kerületben, és a kerületi Jobbik elnökeként milyen intézkedéseket tartana elsődlegesen célszerűnek?
Mindenki vacillál, még kimondani sem szeretik a csendőrség létét, bár egy kerületben azért a csendőrség egy más fekvésű történet. Ugyanis a világon mindenhol a csendőrség elsősorban a kisebb falvakban, a kisebb városokban szokott működni. Na, most csendben jegyzem meg, hogy a XVIII. kerület már úgyis ¾ részben be van kamerázva. Ennek egyrészt örülök, másrészt viszont nem örülök, mert azért az embernek legyen egy kis privát élete. De ha effektíve látjuk, hogy ennek milyen haszna van, akkor rendben van, bár én ebben a haszonban kételkedem, mert azért a rafinált bűnözők elsőként tudják, hogy hol van a kamera. Kicsit az az érzésem ezzel a bekamerázással kapcsolatban, hogy néhány embernek a zsebét valamilyen módon bővítette, de hát erre nekem bizonyítékom nincsen. Azt látom, hogy mindent tudnak rólunk, viszont a statisztikákat nem ismerem. Nem tudom, vajon csökkentek-e. A fertőzöttebb területeket mindenképpen érdemes komoly szakemberekkel figyeltetni, azt hogy most csendőrrel vagy csendőr nélkül…
A csendőrség a rendőrségen belül képződne, vagy egy külön szervezet lenne?
Különböző álláspontok vannak. A csendőrség a világon sehol sem működik a rendőrséggel együtt. Egy nagyon kedves olasz barátomtól, aki carabinieri, tehát csendőr, megkérdeztem, miért tisztelik a csendőrséget jobban Olaszországban? Azt mondta van egy alapvető dolog: a csendőrség, amikor megalakult, a királynak tett esküt, és ez egyfajta erkölcsi mérce volt. Az államrendőrség mindig egy felhígult, nesze semmi fogd meg jól című államnak tett esküt, és oda el lehetett bújni a felelősség elől. Nem voltak olyan előírások, nem voltak olyan emberi magatartások, nem voltak olyan nagy ellenőrzések.
Ezek szerint, ha a csendőrséget létrehozná a Jobbik, a tagjai mire esküdnének fel?
Én úgy gondolom, bár a csendőrségben nagyon jártas nem vagyok, hogy egy módosított, vagy egy kicsit átgondoltabb alkotmányra illene, mivel királyunk nincs, legalábbis egyelőre. Érdemes egy egészséges, jól érthető, és érdekeinket képviselő alkotmányra felesküdni.
Azt érzem ki a szavaiból, hogy a mostani alkotmánnyal valami problémája van. Mi a baj vele?
Sokminden. Annyi a kiskapu, annyi a rosszul megmagyarázott értelmezési probléma. Hát milyen alkotmány az, ahol lehet a szavakon tekeregni, lehet félremagyarázni, lehet bizonyos dolgokat be nem tartani. Érdekes, hogy olaszországi tartózkodásom alatt valahogy az olaszok sohasem kérdőjelezték meg az alkotmányt, mert ott erkölcsi alapon az ember legjobb tulajdonságait figyelembe véve működik. Nálunk ez egy ilyen szedett-vedett, kipótlom nem pótlom, így értelmezem úgy értelmezem alkotmány.
Az alkotmány megkérdőjelezése Ön szerint az alkotmány hibája? Kik kérdőjelezik meg az alkotmányt?
Én nem vagyok alkotmányjogász, tehát óvatosan kell fogalmaznom, nekem egyéni véleményem van. Ez a toldozott-foltozott alkotmány szerintem sok kiskaput hagy, és nagyon sokmindenen lehet vele vitatkozni. Ebbe nem akarok nagyon belemenni, mert nem vagyok ebben jártas, de ha az alkotmányunk a Szent Koronát figyelembe véve az emberi tartást tartaná alapetalonnak, akkor nem lehetne vele baj. Na de amit 49-ben, vagy nem tudom mikor elfogadtak, azóta össze-vissza toldozzák-foldozzák, berakják ezt, berakják azt, az nem lehet tökéletes. Pedig egy országnak sebezhetetlen és tökéletes alkotmányra van szüksége, hogy ezzel már ne kelljen foglalkozni.
Visszatérve egy kicsit a csendőrségre: jelen pillanatban működik a XVIII. kerületben egy városőrség nevű szervezet. Ahogy én kivettem az Ön szavaiból, a csendőrség nem állna nagyon messze ettől a szervezettől, hiszen az sem tagozódik be a rendőrség alá, és ez is egy különálló szervezet.
Nem értve a felállást vegyes érzelmekkel követtem ennek a létrehozását. Minden egyes ilyen típusú szerveződésnél meg kell nézni azt, hogy gyakorlatilag honnan kapják az anyagi bázist, amiből működni tudnak, és milyen kritériumok alapján lehet valaki az, ami. Vajon nem-e egy ilyen mentsvár ez, ahova becsúsztatunk ezt-azt amazt? Nekem az ez-az amazokkal van mindig bajom. Annak idején jeleztem is a Polgármester úrnak, hivatalos formában is, hogy ha rendről van szó és mi ismerjük azt az emberanyagot, amelyet a rendteremtéssel megbíznak, akkor a renddel nekünk végképp semmi bajunk nincs. Csak ne bizonyos ízlések vagy érdekek alapján álljon össze az állomány.
Ön szerint a városőrségnek tulajdonképpen az állományával van probléma?
Nem ismerjük annyira, de viszont ha ők annyira biztosak benne, hogy ez egy jól működő dolog, akkor az önkormányzati választások után, ha mondjuk a Jobbik bekerül az önkormányzatba, én ragaszkodnék ahhoz, hogy átnézzék, vajon kik ezek az emberek, valóban megbízhatunk bennük?
A Jobbik milyen alapon szűrné az állományt, a felvehető embereket?
Remélem még nem értéktelenedett el az a szó, hogy példamutatás, valamilyen becsületes, jó hozzáállás. A világot bejártam és azt tapasztaltam, hogy nem lehet az első kérdés sohasem, mennyit keresek én ezzel? Az már nekem gyanús. Tehát tényleg legyen egy igénye a rendre, legyen képzett, s legyen egy csendőrnek, vagy bárkinek aki biztonsággal foglalkozik, egyfajta empátiája. Tudjon az emberekkel bánni. Látszódjék rajta, hogy szereti, amit csinál, és tényleg tenni akar érte. Ezek az alapdolgok. Tehát nemcsak egyenruhában van valaki, hanem érdeklődve, empátiával azt nézi, hogyan jobbítsa a környezetét. Ha ilyen városőrség lesz, akkor majd egyszer megnézem, hogy kikből áll, mert nekem nincs erről hivatalos listám. S ha többségében ilyen embereket találok, akkor azt fogom mondani, hogy valamilyen hasonló szervezetre van szükség. Egyelőre semmi információm nincs.
Még egy utolsó témakör. Mi a véleménye a politikai riválisairól? Van-e rá esély, hogy a Jobbik szövetségese lesz valamely pártnak?
Mint kerületi elnök, és mint budapesti alelnök is egyben, én arra próbáltam a barátainkat, szimpatizánsainkat, tagjainkat buzdítani, hogy csak magunkkal foglalkozzunk. Nagyon képlékeny talajra hullik a gyűlölet alapú kampány és bizonyos emberek nagyon pöfögnek. Viszont senkinek sincs gondja a programunkkal, mindenki mondja, hogy működik, rendben van, ezért elkezdik az egyént kikezdeni. Mostanra már kialakult a helyzet, szerintem lassan megnyugszanak az emberek – legyenek akár fideszesek, akár szocialisták – és tudomásul veszik azt, hogy bármit is csináltak, és bármi is folyik itt ellenünk az utolsó időszakban, az már veszett fejsze nyele.
Kicsit visszásnak érzem a gyűlölet alapú kampány elutasítását, hiszen pont a Jobbik alelnöke, Szegedi Csanád tett fel egy olyan közleményt a párt honlapjára, amiben az MSZP-t nem tartja alkalmasnak arra, hogy induljon a választásokon.
Nem voltam ott, de tudom, hogy ennek előtörténete volt. Ha jól emlékszem, és ezt nagyon óvatosan kell kezelni, mert hallomásból tudom, hogy voltak olyan területek, ahol nagyon sok lakossági fórumon megjelentek volt MSZP-sek. Ott alakult ki ez a gondolat nem is a Csanád fejében. De neki az a kötelessége, hogy a véleményeket elmondja. Azt tudtam meg a Csanáddal való beszélgetés folyamán, hogy a volt szocialisták azt mondták, annyira lejáratódtak és annyira nyakig vannak mindenféle kétes és kevésbé kétes, kivagyi ügyekben, pénzkoncentrált ügyekben, hogyha így folytatják, akkor nincs jövőjük.
A lejáratódással kapcsolatban: az utóbbi pár hétben azért a Jobbik bizonyos képviselőjelöltjeiről is derültek ki olyan dolgok, amik nem feltétlenül egyeztethetőek össze a párt álláspontjával.
Abszolút, egyetértek. De rögtön meg volt az erőnk arra, hogy ezeket páros lábbal rúgjuk ki. Jómagamnak, mint budapesti alelnöknek, többek között az egyik feladatom, mert Dél-Pest mentora vagyok, hogy felügyeljem a taggyűlést, a tagminőséget és egyebeket. Minden turpisság kiderül.
Szávay István még mindig képviselőjelölt.
Valójában ez minden területnek egyfajta önkontrollja. Én azt tudom mondani, hogy dél-pesti viszonylatban megpróbáltuk ezeket az embereket valamilyen módon eltávolítani. Nem is volt gond. Több mint 10.000 tagja van a Jobbiknak. Mindenki megpróbálja elhitetni azt, amit akar, és utána kiderülnek a dolgok és egyértelművé válik, hogy nem olyan a baba fekvése. Páros lábbal ki kell őket rúgni, és ez tanulságos. A kerületünkben is volt olyan, hogy nem tiszta szándékkal jöttek, odafigyeltünk, és azt mondtuk, hogy itt valami csapdát kell állítani, bele is estek, el is tűntek a környékünkről. Nem őszinte szándékkal közeledtek hozzánk.
Köszönöm szépen!
