„Képlékeny talajra hullik a gyűlölet alapú kampány”– állítja a Jobbik helyi képviselőjelöltje, aki csupán saját pártjának programjával foglalkozna. Gönczöl Andrással az első választási forduló előtt beszélgettem többek között prioritásokról és csendőrségről, de szóba került a MIÉP-el kötött 2006-os választási szövetség is. Interjú a Jobbik képviselőjelöltjével.
A legutóbbi lakossági fórumon Ön azt mondta, hogy senki nem készül politikusnak, hanem azzá válnak az emberek. Ön hogyan vált politikussá?
A politikussá válás elsődlegesen egy nyitott szemet jelent, azt, hogy valakinek meg van a veleszületett értékrendje, és elkezd jobban körülnézni. Én is elkezdtem jobban körülnézni külföldi tartózkodásaim során, és láttam, hogy milyen értékes dolog magyarnak lenni, mert úgy tudtam bizonyos dolgokat rendben, jól és tisztelettel megcsinálni, hogy magyar voltam. Ezt tisztelték és szerették bennem, mert néhányan külföldön sokkal jobban ismerik a magyar történelmet, mint ahogy az mifelénk divat, és az ember, ahogy így válaszokat keres kérdésekre, akarva-akaratlanul is belefolyik a dolgokba. Amikor a Jobbik megalakult akkor én azt mondtam, hogy az alapgondolat jó, valahogy így kellene ezt az egész nemzettudatot megközelíteni. Még az alapítást követő egy vagy két héten belül én is tag lettem. Korban természetesen szinte mindenkinek az apja lehettem volna. Vona Gábor elnök úr volt az ajánlóm, elbeszélgettünk, és azt mondtam, hogy majd meglátjuk az én kerületemben, a XVIII-ban, hogyan tudjuk ezt kiszélesíteni, milyen visszhangra talál, eléggé hiteles vagyok-e. Hogyha ez működik, akkor szépen elkezdünk politizálni, ha ezt a csúnya szót használhatom, bár inkább odafigyelést mondanék, politikai érdekvédelmet.
Már 2006-ban is indult a Jobbik és a MIÉP közös jelöltjeként. Abban az évben a választásokon a Jobbik 2,2 %-ot ért el a MIÉP-el közösen, de most Önök választási győzelmet emlegetnek. Mi olyan történt az elmúlt a 4 évben, ami 2006 előtt nem, és ami így a Jobbik sikeréhez járulhatott hozzá?
Nem volt egyszerű, hihetetlen nagy csaták folytak. Akkor én már régen jobbikos voltam. Nem mindenki értett egyet azzal, hogy össze kell-e a MIÉP-el állni és egyebek. Én is azok közé tartoztam, akik azt mondták, hogy csak akkor mérettetem meg magam, ha jobbikosként indulhatok. Sok vita és szemrehányás történt a két párt között. A MIÉP hihetetlenül nagyra tartotta magát, egyébként 136 körzetben indított jelöltet, mi negyvenben. Silány viták tömkelegei jellemezték azt az időszakot. Ezekből nem tudtunk és nem is akartunk kilépni, mert úgy gondoltuk, hogy amíg nem vagyunk annyira ismertek, addig a MIÉP szellemisége – amely csak néhány pontban hasonlított a mi szellemiségünkre – hasznos lehet, és az emberek majd eldöntik, szimpatizálnak-e vele. De széthullottunk, és talán csak az vigasztalt engem itt a 27-es választókerületben, hogy az országos átlagnál többet kaptam. 4 éve költöztem ide, gyakorlatilag 2002-ben jöttem Pestszentimrére, és amikor körülnéztem azt láttam, hogy itt sok jó, minőségi ember van, Imrén elsősorban, meg Lőrincen is persze. Úgy döntöttünk, hogy megmérettetjük magunkat a jövő reményében.
A kampánnyal kapcsolatban mit tud mondani, hogy zajlott ez a választókerületben?
Az EU-s választási sikereknek köszönhetően jól, amit persze mi vártunk is, mert láttuk, hogy itt nagyon sok jó, minőségi ember van, jó gondolatokkal, akikre úgy soha a büdös életbe nem figyeltek oda. Minket mindig behatároltak a pénzügyi lehetőségeink, mert nagyon szegények voltunk. Most már hatodik éve működik az alapszervezetünk, de mindig ilyen négyszáz forintos tagdíjakból tartottuk fenn magunkat, néha még egy koszorúvásárlás is nehezünkre esett. De azt mondtuk, érdemes végigcsinálni, és miután az 1 %-ot elértük 2006-ban, lettek olyan állami juttatások, amik ilyenkor járnak egy pártnak. Ezt nagyon ügyesen, okosan forgattuk, félretettük, és az sem titok, hogy sok olyan nemzeti gondolkodású ember van, akik ilyen vagy olyan támogatásokkal, jó szándékú adományokkal segítették a munkákat. Nagyon sokat segített az internet, ugyanis híresen jól bánunk az internetes kapcsolatokkal. Számunkra az volt a fontos, hogy lehetőleg minél több emberhez eljussunk. 3-4-5 terembér majdnem kivéreztetett minket, de azért emelt fővel csináltuk, és úgy látjuk, hogy most már elértünk a végére.
Mik a Jobbik elképzelései? Ha Ön parlamentbe jutna, milyen javaslatokkal képviselné a 27-es választókerületet?
Abszolút prioritásokról van szó. Mindig azt mondták ez kellene, az kellene, és sok mindenben egyet lehet éretni. De mondok egy konkrét példát: a csatornázások és egyebek. Nonszensz az, hogy a XXI. században arról kell gondolkodni, hogy a főútvonalak mentén itt-ott amott, gyakorlatilag ezek az alapszolgáltatások nincsenek meg. No de persze mindenki mondja, hogy ez pénz kérdése. Viszont van pénz, csak a prioritásokra kell figyelni, és ügyelni arra, hogy a tisztességünk egyértelműen látszódjék a kerületért való munkában. Amikor arról van szó, hogy van ennyi meg annyi meg amannyi, akkor azt még nem tudjuk mennyi az annyi, mert hát még nem kerültünk a kassza közelébe, de majdnem minden kerületre jellemző az, hogy nagyon sok pénz eltűnt úgy, hogy nem tudtuk mire költötték. Miért nem ezt csinálnak belőle, miért nem azt csinálnak belőle, miért ez a fontos, miért nem az a fontos? Egy nagyon jellemző dolgot had említsek. Amikor 2006-ban bekerültem az önkormányzatba, mint külsős bizottsági tag, egyetlen jobbikosként, akkor megdöbbenve láttam, hogy már akkor az önkormányzati választások után, az első napirendi pont abban a bizottságban ahol én voltam, az egyik önkormányzati vezetőnek a jutalmazása volt. Megkérdeztem, hogy gyerekek, ez most a legfontosabb? Az első pillanatban bejövünk ide és nekem az a dolgom, hogy rögtön tiltakozzak, mert arról beszélünk, adjunk-e 4 vagy 5 millió forint jutalmat? Ez nonszensz, ez így nem fog működni.
A múltkori lakossági fórumon említette a közbiztonság kérdését is. Ez mennyire számítana prioritásnak ebben a kerületben, és a kerületi Jobbik elnökeként milyen intézkedéseket tartana elsődlegesen célszerűnek?
Mindenki vacillál, még kimondani sem szeretik a csendőrség létét, bár egy kerületben azért a csendőrség egy más fekvésű történet. Ugyanis a világon mindenhol a csendőrség elsősorban a kisebb falvakban, a kisebb városokban szokott működni. Na, most csendben jegyzem meg, hogy a XVIII. kerület már úgyis ¾ részben be van kamerázva. Ennek egyrészt örülök, másrészt viszont nem örülök, mert azért az embernek legyen egy kis privát élete. De ha effektíve látjuk, hogy ennek milyen haszna van, akkor rendben van, bár én ebben a haszonban kételkedem, mert azért a rafinált bűnözők elsőként tudják, hogy hol van a kamera. Kicsit az az érzésem ezzel a bekamerázással kapcsolatban, hogy néhány embernek a zsebét valamilyen módon bővítette, de hát erre nekem bizonyítékom nincsen. Azt látom, hogy mindent tudnak rólunk, viszont a statisztikákat nem ismerem. Nem tudom, vajon csökkentek-e. A fertőzöttebb területeket mindenképpen érdemes komoly szakemberekkel figyeltetni, azt hogy most csendőrrel vagy csendőr nélkül…
A csendőrség a rendőrségen belül képződne, vagy egy külön szervezet lenne?
Különböző álláspontok vannak. A csendőrség a világon sehol sem működik a rendőrséggel együtt. Egy nagyon kedves olasz barátomtól, aki carabinieri, tehát csendőr, megkérdeztem, miért tisztelik a csendőrséget jobban Olaszországban? Azt mondta van egy alapvető dolog: a csendőrség, amikor megalakult, a királynak tett esküt, és ez egyfajta erkölcsi mérce volt. Az államrendőrség mindig egy felhígult, nesze semmi fogd meg jól című államnak tett esküt, és oda el lehetett bújni a felelősség elől. Nem voltak olyan előírások, nem voltak olyan emberi magatartások, nem voltak olyan nagy ellenőrzések.
Ezek szerint, ha a csendőrséget létrehozná a Jobbik, a tagjai mire esküdnének fel?
Én úgy gondolom, bár a csendőrségben nagyon jártas nem vagyok, hogy egy módosított, vagy egy kicsit átgondoltabb alkotmányra illene, mivel királyunk nincs, legalábbis egyelőre. Érdemes egy egészséges, jól érthető, és érdekeinket képviselő alkotmányra felesküdni.
Azt érzem ki a szavaiból, hogy a mostani alkotmánnyal valami problémája van. Mi a baj vele?
Sokminden. Annyi a kiskapu, annyi a rosszul megmagyarázott értelmezési probléma. Hát milyen alkotmány az, ahol lehet a szavakon tekeregni, lehet félremagyarázni, lehet bizonyos dolgokat be nem tartani. Érdekes, hogy olaszországi tartózkodásom alatt valahogy az olaszok sohasem kérdőjelezték meg az alkotmányt, mert ott erkölcsi alapon az ember legjobb tulajdonságait figyelembe véve működik. Nálunk ez egy ilyen szedett-vedett, kipótlom nem pótlom, így értelmezem úgy értelmezem alkotmány.
Az alkotmány megkérdőjelezése Ön szerint az alkotmány hibája? Kik kérdőjelezik meg az alkotmányt?
Én nem vagyok alkotmányjogász, tehát óvatosan kell fogalmaznom, nekem egyéni véleményem van. Ez a toldozott-foltozott alkotmány szerintem sok kiskaput hagy, és nagyon sokmindenen lehet vele vitatkozni. Ebbe nem akarok nagyon belemenni, mert nem vagyok ebben jártas, de ha az alkotmányunk a Szent Koronát figyelembe véve az emberi tartást tartaná alapetalonnak, akkor nem lehetne vele baj. Na de amit 49-ben, vagy nem tudom mikor elfogadtak, azóta össze-vissza toldozzák-foldozzák, berakják ezt, berakják azt, az nem lehet tökéletes. Pedig egy országnak sebezhetetlen és tökéletes alkotmányra van szüksége, hogy ezzel már ne kelljen foglalkozni.
Visszatérve egy kicsit a csendőrségre: jelen pillanatban működik a XVIII. kerületben egy városőrség nevű szervezet. Ahogy én kivettem az Ön szavaiból, a csendőrség nem állna nagyon messze ettől a szervezettől, hiszen az sem tagozódik be a rendőrség alá, és ez is egy különálló szervezet.
Nem értve a felállást vegyes érzelmekkel követtem ennek a létrehozását. Minden egyes ilyen típusú szerveződésnél meg kell nézni azt, hogy gyakorlatilag honnan kapják az anyagi bázist, amiből működni tudnak, és milyen kritériumok alapján lehet valaki az, ami. Vajon nem-e egy ilyen mentsvár ez, ahova becsúsztatunk ezt-azt amazt? Nekem az ez-az amazokkal van mindig bajom. Annak idején jeleztem is a Polgármester úrnak, hivatalos formában is, hogy ha rendről van szó és mi ismerjük azt az emberanyagot, amelyet a rendteremtéssel megbíznak, akkor a renddel nekünk végképp semmi bajunk nincs. Csak ne bizonyos ízlések vagy érdekek alapján álljon össze az állomány.
Ön szerint a városőrségnek tulajdonképpen az állományával van probléma?
Nem ismerjük annyira, de viszont ha ők annyira biztosak benne, hogy ez egy jól működő dolog, akkor az önkormányzati választások után, ha mondjuk a Jobbik bekerül az önkormányzatba, én ragaszkodnék ahhoz, hogy átnézzék, vajon kik ezek az emberek, valóban megbízhatunk bennük?
A Jobbik milyen alapon szűrné az állományt, a felvehető embereket?
Remélem még nem értéktelenedett el az a szó, hogy példamutatás, valamilyen becsületes, jó hozzáállás. A világot bejártam és azt tapasztaltam, hogy nem lehet az első kérdés sohasem, mennyit keresek én ezzel? Az már nekem gyanús. Tehát tényleg legyen egy igénye a rendre, legyen képzett, s legyen egy csendőrnek, vagy bárkinek aki biztonsággal foglalkozik, egyfajta empátiája. Tudjon az emberekkel bánni. Látszódjék rajta, hogy szereti, amit csinál, és tényleg tenni akar érte. Ezek az alapdolgok. Tehát nemcsak egyenruhában van valaki, hanem érdeklődve, empátiával azt nézi, hogyan jobbítsa a környezetét. Ha ilyen városőrség lesz, akkor majd egyszer megnézem, hogy kikből áll, mert nekem nincs erről hivatalos listám. S ha többségében ilyen embereket találok, akkor azt fogom mondani, hogy valamilyen hasonló szervezetre van szükség. Egyelőre semmi információm nincs.
Még egy utolsó témakör. Mi a véleménye a politikai riválisairól? Van-e rá esély, hogy a Jobbik szövetségese lesz valamely pártnak?
Mint kerületi elnök, és mint budapesti alelnök is egyben, én arra próbáltam a barátainkat, szimpatizánsainkat, tagjainkat buzdítani, hogy csak magunkkal foglalkozzunk. Nagyon képlékeny talajra hullik a gyűlölet alapú kampány és bizonyos emberek nagyon pöfögnek. Viszont senkinek sincs gondja a programunkkal, mindenki mondja, hogy működik, rendben van, ezért elkezdik az egyént kikezdeni. Mostanra már kialakult a helyzet, szerintem lassan megnyugszanak az emberek – legyenek akár fideszesek, akár szocialisták – és tudomásul veszik azt, hogy bármit is csináltak, és bármi is folyik itt ellenünk az utolsó időszakban, az már veszett fejsze nyele.
Kicsit visszásnak érzem a gyűlölet alapú kampány elutasítását, hiszen pont a Jobbik alelnöke, Szegedi Csanád tett fel egy olyan közleményt a párt honlapjára, amiben az MSZP-t nem tartja alkalmasnak arra, hogy induljon a választásokon.
Nem voltam ott, de tudom, hogy ennek előtörténete volt. Ha jól emlékszem, és ezt nagyon óvatosan kell kezelni, mert hallomásból tudom, hogy voltak olyan területek, ahol nagyon sok lakossági fórumon megjelentek volt MSZP-sek. Ott alakult ki ez a gondolat nem is a Csanád fejében. De neki az a kötelessége, hogy a véleményeket elmondja. Azt tudtam meg a Csanáddal való beszélgetés folyamán, hogy a volt szocialisták azt mondták, annyira lejáratódtak és annyira nyakig vannak mindenféle kétes és kevésbé kétes, kivagyi ügyekben, pénzkoncentrált ügyekben, hogyha így folytatják, akkor nincs jövőjük.Aki tényleg a tisztességet keresi, annak hihetetlenül fontos lenne, hogy ezt a baloldali eszmét valahogy másképp kellene képviselni. Ott hangzott el azon a lakossági fórumon többek között az, hogyha az MSZP ezt a csapatot tudja összehúzni, akkor ez nem kimondottan egy szerencsés csapat. És itt most fejétől bűzlik a hal. Hányszor kell lejáratódnia, mondjuk egy Szekeres Imrének? Hányszor kell lejáratódnia bizonyos embereknek, hogy elhiggyük, ezek nem alkalmasak. Ezek tömik a zsebüket. Hát hányszor? Én nem tudom. Én például mint kerületi, csak egyszer tudnám a renomémat elrontani, és utána szerintem vasvillával zavarnának el innen. Elméletileg ez így is van rendjén.
A lejáratódással kapcsolatban: az utóbbi pár hétben azért a Jobbik bizonyos képviselőjelöltjeiről is derültek ki olyan dolgok, amik nem feltétlenül egyeztethetőek össze a párt álláspontjával.
Abszolút, egyetértek. De rögtön meg volt az erőnk arra, hogy ezeket páros lábbal rúgjuk ki. Jómagamnak, mint budapesti alelnöknek, többek között az egyik feladatom, mert Dél-Pest mentora vagyok, hogy felügyeljem a taggyűlést, a tagminőséget és egyebeket. Minden turpisság kiderül.
Szávay István még mindig képviselőjelölt.
Valójában ez minden területnek egyfajta önkontrollja. Én azt tudom mondani, hogy dél-pesti viszonylatban megpróbáltuk ezeket az embereket valamilyen módon eltávolítani. Nem is volt gond. Több mint 10.000 tagja van a Jobbiknak. Mindenki megpróbálja elhitetni azt, amit akar, és utána kiderülnek a dolgok és egyértelművé válik, hogy nem olyan a baba fekvése. Páros lábbal ki kell őket rúgni, és ez tanulságos. A kerületünkben is volt olyan, hogy nem tiszta szándékkal jöttek, odafigyeltünk, és azt mondtuk, hogy itt valami csapdát kell állítani, bele is estek, el is tűntek a környékünkről. Nem őszinte szándékkal közeledtek hozzánk.
Scheiring Gábor szerint egyszerűsíteni kell az adórendszert, megszüntetni az egészségügyi hozzájárulást, ugyanakkor be kell vezetni az úgynevezett ökológiai adókat. A Lehet Más a Politika 27-es választókerületi jelöltje kifejtette továbbá, hogy nem szeretné, ha területi érdekek alapján szabdalódna szét az országos politika. Interjú az LMP képviselőjelöltjével.
A közvéleménykutató intézetek rendre 5% fölé mérik az LMP-t. Ez azt jelenti, hogy a küszöb megugrása esetén te, mint az országos lista nyolcadik helyezettje, parlamenti mandátumhoz fogsz jutni. Megbarátkoztál már a gondolattal, hogy képviselő leszel?
Megbarátkoztam vele, igen.
Az LMP gazdaságpolitikai szakszóvivőjeként elmondanád, hogy elsődlegesen milyen intézkedéseket tartasz szükségesnek ezen a téren?
A gazdaságpolitikánkban a legfontosabb, kiemelt terület a munkahelyteremtés, és ennek két stratégiai iránya van. Nyilván ellenzéki szerepre készülő pártként azt nem tudom garantálni, hogy ezekből az elképzelésekből egy-két év alatt konkrét közpolitikai intézkedések lesznek, de mindenestre mindent megteszünk annak érdekében, hogy olyan helyzet legyen a parlamentben, hogy ezekből gyakorlat legyen. Az egyik stratégiai irány a járulékcsökkentés és az adórendszer egyszerűsítése. Rövidtávon 5%-os csökkentésben gondolkozunk, ezáltal próbálva javítani a munkaerő iránti keresletet. Ehhez kapcsolódik, hogy nem tervezzük alapvetően átalakítani az újraelosztás jelenlegi szintjét, merthogy olyan emberek alapították az LMP-t, akik szívesen fizetnek adót, hogyha cserébe minőségi közszolgáltatásokat kapnak. Azt látjuk, hogy a legsikeresebb országok részben pont az ilyen szolgáltatások miatt tudtak jelentős fejlődéseket elérni, úgyhogy nekünk ez a stratégiai célunk, ehhez viszont kellenek az adók. Nem tartjuk azt egy kivitelezhető célnak, hogy 15-20%-al visszaszorítsuk az újraelosztás mértékét, amit például Bokros Lajos is szeretne, aki a szlovák újraelosztási szint alá is menne akár. Ezt sem szolidaritási, sem gazdaságfejlesztési szempontból nem tartjuk vállalhatónak, úgyhogy az így kieső bevételt, azt ökológiai adókból pótolnánk.
Mondanál nekem egy ökológiai adót?
Szén-dioxid-adó, belvárosi dugódíj, vagy az átmenő teherforgalomra kivetett úthasználati többletdíj. Ezek olyan környezetvédelmi adótípusok, amelyek bevételeket generálnak és különböző káros gazdasági tevékenységeknek a szigorításai.
Ellenzéki szerepkörben konkrét javaslatokat fogtok benyújtani a következő kormánynak?
Igen.
Akkor ezeknek az adónemeknek a kialakítását fogjátok kezdeményezni?
Így van. Ez egy adóátrendezés, aminek az egyik célja az élőmunkát terhelő járulékok csökkentése, amivel a képzetleneknek szeretnénk a munkaerőpiacra való visszatérésben segíteni. Ugyanakkor a vállalkozásokat nagyon bénítja az, hogy az adórendszer borzasztóan bonyolult és átláthatatlan. Ugye erről is sokat lehet hallani, mégsem történt alapvető előrelépés ezen a téren, úgyhogy mi radikálisan egyszerűsítenénk az adórendszert. Ez nem azt jelenti, hogy egykulcsos személyi jövedelemadót vezetnénk be, hanem azt, hogy a kivételek számát és az adónemek számát csökkentenénk. Emellett ami szintén ide kapcsolódik az az, hogy a vállalkozásokra nehezedő adminisztrációs terhet is csökkentenénk.
Az előbb említetted, hogy új, ökológiai adófajták kerülnének bevezetésre, most pedig azt mondod, hogy csökkenteni kell az adók számát. Ezek szerint bizonyos adónemeket átalakítanátok?
Igen.
Milyen adónemeket szüntetnétek meg?
Nagyon sok adónemet össze lehet vonni, mint például önkormányzati hatáskörben különböző illetékek, és ingatlanokra kirótt adók. Eltörölnénk például a járulékok mellett az egészségügyi hozzájárulást. Egy csomó olyan típusú adó van, amelyeknek az eltörlésével, vagy összevonásával lehetne csökkenteni az adónemeknek a számát, és egy-két új adó bevezetése összességében nem bonyolítaná a rendszert. Azt viszont látni kell, hogy szükség van ezekre az ökológiai típusú adókra.
Az egészségügyi hozzájárulás eltörlését ellensúlyozandó akartok valami másfajta bevételi forrást generálni? Például vizitdíjat?
Vizitdíjat nem. De az előbb említett adók részben arra is alkalmasak, hogy akár az egészségügyi szolgáltatásokat is finanszírozzuk belőle. Nincsen kőbe vésve, hogy kifejezetten járulékokból kelljen fenntartani a rendszert. A káros tevékenységek megadóztatása révén részben finanszírozható az egészségügy. Ez volt a gazdaságpolitikánk egyik iránya, a csökkentés és az adórendszer egyszerűsítése, a másik pedig a gazdaságfejlesztési programunk. Itt az a célunk, hogy olyan zöld szektorokba fektessünk be, melyek egyszerre tudnak munkahelyeket teremteni és terelik tovább a gazdaságot egy fenntartható irányba.
Ezek a zöld munkahelyek hosszú vagy rövidtávon lendítenék fel a gazdaságot?
Jórészt hosszútávon, de vannak olyanok, amelyek már rövidtávon is. Például, amit rövidtávon is be lehetne vezetni, az az épületek energiahatékony felújítása. Ez mind a magán-, mind a középületeknél egy rövidtávon lebonyolítható program lenne. Ugye működik a panel-program, ez már egy ismert műfaj Magyarországon, ugyanakkor az erre fordított összeget meg lehetne növelni, és ezáltal kereslet teremtődne elsősorban a képzetlen munkaerő iránt, és ezzel is enyhülne a feszültség a társadalom alsóbb rétegeiben. Úgyhogy egy része rövidtávon jelentkezne, de mint minden strukturális változás elsősorban hosszútávon teremtene munkahelyeket.
Gazdasági válság van. Szerintetek milyen gyors intézkedésekre lenne szükség ennek a leküzdéséhez?
A rövidtávú válságkezelésen most már nagyjából túl vagyunk. Itt részben voltak a Bajnai-kormánynak is olyan intézkedései, amelyek fontosak voltak, történt járulékcsökkentés is, sikerült a költségvetési hiányt elfogadható szintre visszaszorítani, fontos volt az IMF-el kötött megállapodás is, hogy biztosítva legyen a költségvetés finanszírozhatósága, sikerült ezek révén a forint árfolyamát stabilizálni, a nyugdíjrendszerbe is történt egy pozitív beavatkozás. Tehát a rövidtávú válságkezelésre nagy mozgástér most már nincsen. Alapvetően az volt a baj a Bajnai-kormány fellépésével, hogy ezeket az intézkedéseket nem illesztette egy hosszabbtávú, stratégiai gazdaságfejlesztési koncepcióba, és a gazdaság alapvető szerkezeti problémáit, azaz a tartós munkanélküliséget, a gazdaság kettészakítottságát, a helyi kis- és középvállalkozásoknak a relatív gyengeségét a multinacionális szektorhoz képest forrásokhoz jutás és támogatás megszerzése terén, nem tudta, nem is akarta orvosolni. Ezért aztán a legalapvetőbb problémák továbbra is ott ketyegnek a gazdaságban és sérülékennyé teszik egy esetleges külső sokkal szemben.
Térjünk át egy másik témára. A 27-es választókerületben indulsz egyéniben, és eleinte kicsit döcögősen ment az ajánlószelvények gyűjtése, de a végén abszolváltad a feladatot. Hogyan sikerült?
Való igaz, hogy ez egy nehezebb feladat lett, mint aminek tűnt eleinte, de azért viszonylag magabiztosan sikerült összeszedni ezt a 750-et, tehát azért tíz nappal a leadás előtt látszott, hogy most már csak a szükséges biztonsági tartalék összegyűjtése folyik. A legalapvetőbb stratégiánk az ajtóról ajtóra történő kopogtatás volt. Ez volt az, ahogy a legtöbb ajánlószelvényt összeszedtük. Ugye próbálkoztunk telefonos kampánnyal, voltak kitelepüléseink, a lőrinci piacon, Kőbánya-Kispesten, a Határ úton, ezek viszonylag korlátozottan voltak hatékonyak, volt szórólapozás, voltak gyűjtőpontjaink, ahová folyamatosan áramlottak be a szelvények, voltak, akik online regisztráltak a központi honlapon és hozzájuk személyesen mentünk el. A döntő többséget viszont rendhagyóan, főleg budapesti viszonylatban az LMP-n belül, úgynevezett hidegkopogtatással szedtük össze. Ehhez viszonylag sok aktivista kellett, és jól jött, hogy én 2002 óta különböző civil szervezetekben dolgozom, és elég jól sikerült mozgósítani egy aktivista-hálót, akikkel főleg hétvégenként húsz-harmincan gyűjtöttünk.
Mit gondolsz a 27-es választókerületnek, vagy tágabb értelemben a XVIII. kerületnek, milyen érdekei lehetnek, melyeket te a Parlamentben képviselni tudnál?
Ez azért faramuci helyzet, mert azokra a kérdésekre, amiket legtöbb esetben az emberek helyi kérdésként érzékelnek, különösen nagy ráhatással egy parlamenti képviselő nem tud lenni. Én személyesen is, és az LMP is, fontosnak tartja, hogy ne legyen egy szemfényvesztés a kampány során, és az Országgyűlésbe készülő képviselőjelöltek ne a helyi csatornázással, és ne a helyi játszóterek felújításával kampányoljanak, mert ez egyszerűen hamis. Nyilván vannak elképzelések, melyek a programból levezethetően a helyi társadalmi problémákra is kézzelfogható megoldásokat jelentenének. Itt például az előbb említett zöld típusú gazdaságfejlesztésen belül az épületek energiahatékonyságának javítása ugyanúgy vonatkozna a helyi, elsősorban XVIII. kerületi panelházakra. Működött itt Pestszentlőrincen is egy panelprogram, amelyet folytatnánk, illetve megdupláznánk, de ugyanúgy a középületek energiahatékonysága is egy kerületi téma lenne. Az előbb nem említettem a zöld szektoroknál, de egy igen komoly közlekedésfejlesztést is végrehajtanánk. Ez elsősorban a vasútnak a fejlesztése lenne, összehangolása az autóbusz-közlekedéssel, bevezetnénk az úgynevezett ütemes menetrendet, ami rövidtávon 5%-os költségnövekedéssel járna, de nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy 20-30%-al meg is nő a kereslet a vasút iránt. A kerületben két ponton is fel lehetne használni a vasutat, kerékpárbaráttá tennénk, és ezáltal diverzifikálódna a közlekedés is.
Ha már a közlekedésnél tartunk. Van az LMP-nek stratégiája arra, hogy a veszteségesen működő állami cégeket, mint például a MÁV, vagy a BKV, működőképessé tegye?
Létezik ilyen elképzelés, bár egész részletekbe menően kidolgozott koncepciónk ezeknek a cégeknek az üzemeltetésére jelen pillanatban nincsen, de azt gondolom, hogy ez nem is feladatunk ebben a fázisban, de például a BKV átalakítására már nyilvánosságra hoztunk egy koncepciót, amelynek az lenne a lényege, hogy a céget alapvetően egy megrendelő szervezetté alakítanánk át. Ez nem jelenti azt, hogy a BKV-t privatizálnánk, ez azt jelentené, hogy részekre bontanánk, merthogy ugye az látszik, hogy a jelenlegi óriás mamutvállalaton belül gyakorlatilag követhetetlen az, hogy a közérdek hogyan érvényesül, és hogyan nem érvényesül, az egész átláthatatlan. Úgyhogy annak érdekében, hogy javuljon az átláthatóság, és jobban lehessen érvényesíteni a közérdeket, szétbontanánk, és egy húszfős megrendelő szervezetté alakítanánk, tehát különböző beszállítóktól rendelnénk a különböző típusú szolgáltatásokat a BKV számára.
Schiffer András, az LMP listavezetője egy interjújában, ami a Népszabadságban jelent meg, azt mondta, hogy „Nem gondoljuk, hogy egy egyéni képviselőnek az a feladata, hogy a saját településének fejlesztési pluszforrásokat szerezzen, s hogy a pártja mantráját visszhangozza”. A kérdésem az lenne, hogy ennek fényében egy esetleges LMP frakció mennyire lenne képes egységesen képviselni az általad elmondottakat kvázi frakciófegyelem nélkül?
Ez nem a frakciófegyelemre vonatkozott, hanem ahhoz kapcsolódott, amit én is elmondtam, hogy ne az legyen, hogy egy ilyen részben hamis, vagy mondvacsinált, területi érdekek és szempontok alapján szétszabdalódik az országos politika. Abból nem lesz országos közérdek, hogyha mindenki csak és kizárólag egy nagyon szűk értelemben vett helyi logikát próbál meg képviselni. Nyilván ez is nagyon sok esetben fontos, de azt hogy csak és kizárólag ez legyen egy képviselőnek a feladata, azt nem tartjuk vállalhatónak.
Én inkább a mondat második felére akartam koncentrálni: „Nem gondoljuk, hogy egy egyéni képviselőnek az a feladata..., hogy pártja mantráját visszhangozza”.
Ez nyilván nem azt jelenti, hogy nem leszünk egységesek, mert azt főleg egy kis frakcióban viszonylag könnyű biztosítani, de az nem titok, hogy az LMP-ben nincs állandóan kiadott központi utasítás, hanem van egy belső vita, és ennek keretében érlelődik ki a legtöbb közpolitikai állásfoglalás. Úgyhogy elsősorban erről szólt ez a nyilatkozat, hogy van egy állandó interakció a tagság, és a vezetőség között, de hogyha megszületett egy álláspont, akkor elvárjuk, hogy ehhez tartsa magát főleg a frakció tagsága.
Leginkább civilként azonosítjátok magatokat.
Nem azonosítjuk magunkat civilként. Szoktuk mondani, hogy civil szervezetekből érkeztünk, de mi pártként azonosítjuk magunkat. Nyilván egy párt is az én értelmezésemben, és politológia vagy szociológia értelemben is egy civil szervezet. Valahol a központi állam és a mikrotársadalom között húzódik meg és a kettő között próbál meg érdekeket és értékeket becsatornázni. Ilyen értelemben minden párt civil szervezet. Én itt inkább arra helyezném a hangsúlyt, hogy pártként üzemelünk, és olyan politikusokból állunk, akik nem pártként működő civil szervezetekből érkeztek, és ott szereztek tapasztalatokat, részben szervezéssel, részben pedig a legalapvetőbb társadalmi problémákkal kapcsolatban.
Egy lakossági fórumon említetted, hogy már az önkormányzati választásokat szem előtt tartva április 11. után is kapcsolatban akartok maradni az állampolgárokkal, különböző műhelyek formájában. Hallhatnék erről valami közelebbit?
Egyelőre amit ezzel kapcsolatban mondani tudok az az, hogy terv szintjén létezik. Szeretnénk fenntartani ezt a fórum hagyományt, ami most kialakult, és szeretnénk kisebb, helyi fórumokon, akár lakótelepenként, becsatornázni az állampolgárok problémaészleletét, illetve az ő javaslataikat, hogy mit kéne egészen helyi szinten művelni. Lakossági fórumokon szeretnénk bevonni a programalkotásba a polgárokat, ez az egyik fele. A másik felét pedig inkább egy műhelymunkának nevezném, és ott is kifejezetten az a cél, hogy ne az legyen, hogy én meg még egy ember leül a számítógép elé és megírja a programot, hanem megkeresünk olyan a helyi, kerületi közéletben jártas embereket, akik konkrétan hozzá tudnak tenni egy helyi programnak az eredményességéhez és a tartalmához.
Várhatóak akkor havonta lakossági fórumok az LMP-től?
Talán igen, ezen még nem gondolkoztam el, de azt mindenképpen tudom ígérni, hogy lesznek további fórumok az önkormányzati választásokig. De, hogy milyen gyakorisággal, egyelőre ezt még nem tudom, inkább azt mondanám, hogy lesznek helyi, kisebb körben értelmezhető és értelmeződő fórumok, kifejezetten lakótelepekre célozva.
A Jobbik XVIII. kerületi szervezete több lakossági fórumot is tartott a kampány utolsó hetében, melyek közül kettőt szemrevételeztem. Pestszentimrén Szegedi Csanád alelnök beszélt tapasztalatairól, Jobbik ellen összeálló nagykoalícióról, és Magyarország elleni összeesküvésről, Lőrincen viszont családiasabb légkörben a párt programjából is hallhattak részleteket az érdeklődők.
Aktívan zajlott a kampányfinis a XVIII. kerületben a Jobbik számára. A párt az elmúlt napokban három fórumot is tartott, a zárórendezvény pedig péntek este, mondhatni az utolsó pillanatban esedékes. A legnagyobb érdeklődés talán a keddi gyűlést övezte, melynek vendége volt Szegedi Csanád, a párt alelnöke, EP képviselő. A körülbelül 80 fős közönség soraiban fiatalokat és öregeket egyaránt lehetett látni, kérdésemre pedig a legtöbben szimpatizánsként azonosították magukat, de olyanokkal is találkoztam, akik csupán mint érdeklődők voltak jelen. Helyben végzett, nem reprezentatív közvéleménykutatásomból az derült ki, hogy az emberek jobbára a felelősségre vonást, az elszámoltatást várják el a párttól, de említették a trianoni helyzet rendezését, egy úr pedig a kommunizmus és liberalizmus felszámolását nevezte meg fő célként. Egy idősebb hölgy, aki alapító tagnak nevezte magát, a Fidesz iránti csalódottságát hangsúlyozta, amiért az megszavazta a lisszaboni szerződést.
„Semmi tabu” – foglalta össze bevezetőjében pártja mentalitását Gönczöl András helyi képviselőjelölt, aki után a Jobbik alelnöke lépett a mikrofonhoz. Szegedi Csanád külön köszöntette az Új Magyar Gárda helyi tagjait, majd a bevezetőre reagálva kijelentette, hogy „ha valaki tudja mi az a cigánybűnözés, akkor én”, és felütésként elmesélt egy történetet, melyben az apja által épített játszóteret többször is felgyújtották a helyi romák, de Eörsi Mátyás SZDSZ-es politikushoz is volt egy-két keresetlen szava.Kifogásolta, hogy a tévében és a rádióban azt sulykolják: a Jobbik majd lelöveti a zsidókat és a cigányokat. Szerinte ez aljas rágalom, és a gárdával kapcsolatban inkább a gátépítésekről, illetve a magyar jelképek melletti kiállásról kéne beszélni.
Szegedi visszatérő témája a két nagypárt összemosása volt. Utalt Kövér Lászlónak, a Fidesz választmányi elnökének csongrádi beszédére, melyben szerinte a politikus elismeri a z MSZP-vel kötendő összefogás szándékát. Arról is beszélt, hogy bár 2002-ben a Fideszre szavazott, de ma már nem tudna. Szerinte a külföldi, elsősorban német és osztrák összefogásokhoz hasonlóan „itt nagykoalíció lesz”.
„Miért van mindenki a Jobbik ellen?” – tette fel a kérdést az alelnök. Válaszában kifejtette, hogy szerinte, amit az elmúlt 20 évben az emberek megtermeltek, azt mind ellopták, különben már 200 ezer forintos nyugdíjak lennének. A fiatalok kivándorlása, és a cigányság demográfiai robbanása miatt egész megyék fognak ”elcigányosulni”: „Itt nincs több idő, 5 év múlva lehúzzák a rolót”. Szerinte valakik mindezt előre eltervezték, csak az ”árpádsávosokkal” nem számoltak. Megemlítette a 90-es évek magyar skinhead mozgalmait, melyeket rossz vezetők irányítottak, de azért voltak ott jó emberek. Most viszont itt a Jobbik, ami nemzeti érzelmű, szociálisan érzékeny, értelmiségiek is vannak benne, és jó a programja: „kész vagyunk a kormányzásra, és demokratikus úton el tudjuk érni a változást”. Szegedi szerint ugyanazt kell művelniük a Fidesszel, mint amit az SZDSZ tett az MSZP-vel, csak pozitív értelemben.
Előadása végén egy kérdésre felelve kifejtette a Jobbik álláspontját a külföldi hitelek visszafizetésével kapcsolatban. Három külön részt említett: először is a párt az 1990 előtt felvett hitelek teljes elengedését szorgalmazná, majd a rendszerváltás után, de 2008 előtt felvett pénzek esetében újratárgyalnák a konstrukciókat, végül pedig a 2008-ban felvett IMF hitel törlesztését leállítanák, ugyanis szerinte ezt a pénzt teljes egészében lenyúlták. Mindezek ellenére kifejezetten elutasította azt az álláspontot, miszerint a Jobbik a bezárkózás politikáját képviselné, mondván, hogy az pillanatok alatt tönkrevágná az országot. A hangsúlyt szerinte a termelésre, és az itthon megtermelt javak külföldi értékesítésre kellene helyezni. A lakossági fórumot a Himnusz, a Szózat, illetve a Székely himnusz eléneklése keretezte, kifelé pedig a párt fórumain már megszokott újságokból lehetett válogatni, vagy éppen egy befőttesüvegnek adakozni.
A keddi gyűlésnél kissé családiasabb hangulatban zajlott a csütörtöki fórum, mely sokkal inkább szólt a párt elképzeléseiről. A helyi jelöltek, Makai Tibor és Gönczöl András, bevezetőjükben két nappal azelőtti önmagukat ismételték, míg Makai az ország állapotáról mesélt, addig Gönczöl inkább a párttal foglalkozott. Szerinte a Jobbikot nem csak azok az újságírók járatják le, akik pénzért támadják a pártot, hanem azok a jobbikosok is, akik például részegen pózolnak a fényképezőgép előtt. Szerinte ezeket az embereket ki kell gyomlálni a pártból.
Makai Tibor, a 26-os választókerületi jelölt vállalta magára a párt programjának ismertetését. Tíz pontra bontotta azokat a javaslatokat, melyeket a Jobbik azonnal beterjesztene a parlamentbe jutás esetén. Beszélt a politikusbűnözés felszámolásáról, adó- és járulékcsökkentésről, a devizahitelek megvédéséről, az energetikai szektor újraállamosításáról, a honi vállalkozók terheinek mérsékléséről, a luxusnyugdíjak befagyasztásáról, a szociális segély közmunkához való kötéséről, a hazai földterület és vízkészlet megvédésről, a közbiztonság megerősítéséről, illetve az állampolgárság azonnali megadásáról a határon túli magyarságnak. Elmondása szerint ezen intézkedések számára a multinacionális cégek adóterheinek növelése, a korrupció miatt kieső bevételek, a banki adók, illetve a szociális segélyezés átszervezése biztosítana anyagi fedezetet. Gönczöl András ehhez később hozzátette, hogy az állam által fizetett kölcsönök kamatja bőven jelenthetne még pluszforrást.
„Nincsen semmink” – utalt Makai az ország kiszolgáltatott állapotára, de kijelentette, hogy ők küzdeni fognak. Mindezek mellett azonban fontosnak tartotta megemlíteni, hogy semmilyen körülmények között nem fordulhat elő az, hogy „magyar magyart lőjön”, ám egy hozzászóló azért halkan megjegyezte: „kivéve, ha rossz magyar”.
„Magunk vagyunk” – közölte Molnár Csaba kancelláriaminiszter csütörtök este az MSZP XVIII. kerületi lakossági fórumán, utalva arra, hogy szerinte egyedül a szocialistáknak van elég erejük a demokrácia megvédéséhez.Szó esett a baloldali kormányok teljesítményéről is, de a miniszter mondanivalójának középpontjában leginkább a Fidesz állt.
A vártnál jóval többen voltak kíváncsiak Molnár Csaba kancelláriaminiszterre, aki az MSZP XVIII. kerületi szervezetének vendégeként vett részt a párt lakossági fórumán a két helyi jelölt, Simon Gábor és Mester László mellett. A jórészt nyugdíjasokból álló érdeklődők kezdetben nem fértek be az előadóterembe, de a szervezők végül pár asztal kipakolásával tudtak elég helyet biztosítani, bár így is sokan állni kényszerültek. Simon Gábor képviselőjelölt szerint a felfokozott érdeklődés a telefonos mozgósításnak volt köszönhető, bár ennyi emberre nem számítottak.
A rendezvény főszereplőjeként Molnár Csaba érezhetően az idősebb generációhoz beszélt, méltatta a Horn kormányt, amiért ingyenessé tette az utazást a 65 éven felüliek számára, ugyanakkor leszögezte, hogy 2009-ben „remegett a kezünk a 13. havi nyugdíj megvonásakor”. A bevezetésével kapcsolatban, csupán annyit mondott, hogy akkor senki nem szólt ellene, és az emberek érdekében való tettek nem lehetnek rosszak.
Molnár kitért a választási programokra is: hosszan ecsetelte, hogy az emberek ezek segítségével igazodhatnak el a pártok mondanivalói között, majd kijelentette, hogy a legnagyobb ellenzéki párt nem készített programot, tehát nem adták meg az embereknek a lehetőséget a mérlegelésre. A „Mi lesz, ha a Fidesz megnyeri a választásokat?” kérdés feltevésénél az érdeklődők látszólag osztoztak a miniszter aggodalmában, ugyanis egy emberként sóhajtottak fel megrémülve. Molnár ”közhely-gyűjteménynek” nevezte az ellenzéki párt Nemzeti Ügyek Politikája címmel megjelent programját, melyből aztán véletlenszerűen idézett, végül pedig summázta: nem mondják el, hogy mit szeretnének. Hiányolta továbbá a Fidesz álláspontját a svéd nyugdíjmodell, az ingatlanadó, a sorkötelezettség, illetve a nagyberuházások ügyével kapcsolatban.
A miniszter szerint a szocialisták dolga jelenleg az, hogy frissítsék az emberek emlékezetét. Leszögezte, hogy „még most a válság legmélyén is jobbak az állapotok, mint az Orbán-kormány utolsó évében”. Mesterházy Attila után szabadon kijelentette, új iskolákat, hidakat, és utakat emlegetve, hogy a Fidesz összekeveri a bombázási törmeléket az építési törmelékkel, amikor azt állítja, hogy második világháborús állapotok uralkodnak az országban. Felhívta a figyelmet az MSZP Nemzeti modernizáció, összetartó közösség című programjára, bár ebből nem idézett véletlenszerűen, csupán megemlítette, hogy 4%-al csökkentenék a járulékok terheit.
Végül pedig elmondta, hogy szerinte április 11. a húsz éve fennálló demokratikus rendszer megvédéséről szól majd, melyre csak az MSZP képes, ugyanis az MDF és az LMP nem elég erős. A miniszter Orbán Viktor kötcsei beszédében elhangzott centrális politikai erőtér elnevezést egyértelműen az egypártrendszerrel azonosította, majd elmondta, hogy szerinte a Fidesz kordonbontása a székházostromnál és az ünnepek szétverésénél is szörnyűbb politikai tett volt. „Elveszítettük a felháborodás képességét” – utalt arra, hogy ezeken a tetteken az emberek már meg sem lepődnek. Mester László azzal kontrázott az elhangzottakra, hogy a XVIII. kerületi közgyűléseken az ellenzék mindig kivonul a teremből amikor alkalom kínálkozna a vitára, Simon Gábor pedig megemlítette, hogy az utóbbi idők jobboldali médiabirodalom építése nem folytatódhat tovább.
A hallgatóság láthatóan egyetértett az elhangzottakkal, melyet az is bizonyít, hogy a beszéd után több felszólaló is megdicsérte a minisztert, ugyanakkor sokan szóvá tették, hogy hiányolják a fiatalokat a szocialisták sorai közül, sőt egy úr kerekperec kijelentette, hogy Molnár sokkal szimpatikusabb számára, mint az előző kancelláriaminiszter. Egy másik férfi pedig úgy fogalmazott, hogy a szocialistáknak nem őket (a jelenlévőket - a szerk.) kéne győzködniük, hanem az ellenzéki szavazókat. Mindezeket összegezve a látogatóknak az az érzése lehetett, hogy a fórum sokkal inkább szólt a Fidesz támadásáról, mint a szocialista pártról.
A nemzeti ünnep a választási kampány jegyében telt. Az MDF nagyon minimális megemlékezést tartott, az MSZP visszafogottan ünnepelt, a Jobbik viszont mindent beleadott. Bokros jelszava a reform, Mesterházy demokrataként gondol pártjára, Vona pedig rendet tenne az országban.
A pártok rendezvényeitől volt hangos Budapest belvárosa március 15-én. Az előzetes információk alapján a Fidesz és a Jobbik is nagy durranásra készült, míg az MSZP csupán egy szolid ünnepséget tervezett. Nem sokkal a nemzeti ünnep előtt az MDF és az LMP is jelezte, hogy megemlékezést tart. Mivel a rendezvények időben és térben is közel voltak egymáshoz (bár az MDF és az LMP, továbbá a Fidesz és a Jobbik fedték egymást), lehetőség nyílt részt venni akár több eseményen is. Lássuk hát mit tartogatott a naposnak induló, ám délutánra szeles hidegbe átcsapó hétfői nap!
Ünnep vagy sajtótájékoztató? – MDF
A Magyar Demokrata Fórum délelőtt 11-re hirdette meg ünnepségét a pesti Jókai térre. Az időjárás szép napos idővel kedvezett nekik, de háromnegyedkor még csupán pár szervező lézengett a Jókai szobor előtt, viszont annál több kamerás, illetve diktafonos embert lehetett észrevenni. Lassan bizonyossá vált, hogy a rendezvényre leginkább csak a sajtó kíváncsi. Ezt annak a kollégának is kénytelen-kelletlen tudomásul kellett vennie, aki a kezdés előtt engem próbált kifaggatni jövetelem céljairól, bízva abban, hogy szimpatizánsként vagyok jelen.
Pontban 11-kor az Andrássy út túloldaláról átsétálva megérkezett az MDF vezetősége is, Bokros Lajos kormányfő-jelölttel az élen. „Vajon kik a márciusi ifjak?”- kezdte beszédét azonnal a mikrofon mögé lépve Bokros. Mint később kiderült, a volt pénzügyminiszter a márciusi események főszereplőit pesti értelmiségieknek látja, akik forradalom helyett, a szavak erejével, és a reformok kritikus tömegével akartak változást elérni. Kijelentette, hogy ma újra reformokra van szüksége az országnak, és nem arra, hogy a pártok ismét négyévnyi semmittevésre ítéljék az országot, vagy, hogy visszarántsák a változást, mint 2008-ban. „Én azért léptem a politika szorítójába, hogy 1848-hoz hasonlóan a reformok és a demokratikus népakarat ismét egymásra találjon” – fejezte be mondandóját az MDF listavezetője.
A párt megemlékezése jóformán csak Bokros beszédéből állt, így az időközben felgyülemlett emberek hamar szétszéledtek. Néhányan leadták ajánlószelvényüket a tér szélén felállított pultnál, ahol érdeklődésemre elárulták, hogy 20-30 cetli gyűlt össze az ünnepség alatt, ami nem rossz arány, tekintve, hogy az egész nem tartott tovább 15 percnél.
”Demokratikus Március” – MSZP
A Magyar Szocialista Párt fél 1-re várta szimpatizánsait a Pilvax-közbe, ahol már egy színpadot és több kivetítőt is felállítottak. Az emberek folyamatosan gyűltek, így a start időpontjára már ezernél is többen tolongtak a környező utcákban. Legtöbben nyugdíjas öregemberek voltak, de fiatalokat is lehetett látni szép számmal, illetve néha feltűnt egy-két közéleti személyiség is.
Bár a ”Demokratikus Március” névre keresztelt ünnepség apropóját a forradalom évfordulója adta, vajmi keveset lehetett az akkori eseményekről hallani, viszont annál többet pártpolitikai kérdésekről. Ez általában jellemző volt a pártok megemlékezéseire, de az MSZP rendezvényére hatványozottan igaz volt. A párt prominens emberei előtt rövid videókat játszottak be az érdeklődőknek, amiken például Ungvári Tamás történész, vagy Jancsó Miklós filmrendező beszélt politikáról. Ugyan a szocialisták visszafogott rendezvényt ígértek, de a szervezők által szétosztott Mesterházy/MSZP plakátok, illetve egyes szimpatizánsok rajongó hozzáállása nagygyűlési jelleget kölcsönzött az eseménynek.
Nem sokkal a kezdés után Horváth Csaba főpolgármester-jelölt lépett a színpadra, és kifejtette, hogy egyesek el akarják lopni tőlük az ünneplés lehetőségét. Kijelentette, hogy ezek az erők és ”bakancscsattogtató” szövetségeseik nem béníthatják meg a fővárost. „Aki ebben az országban él, dolgozik, vagy gyereket nevel, az nem lehet hazaáruló” – fejezte be beszédét Horváth egyértelműen a szélsőjobbos eszméket kritizálva.
Az MSZP miniszterelnök-jelöltje, Mesterházy Attila, nem sokkal 1 óra után kezdte ünnepi beszédét hatalmas ováció közepette. A fiatal politikus megpróbálta egymás szövetségeseiként feltüntetni két legnagyobb riválisát, a Fideszt és a Jobbikot, és többször is hangsúlyozta, hogy a jobboldal kirekesztő politikája helyett, ő az egész ország jólétét kívánja. „Nincs két Magyarország, egy nemzet van” – mondta. Legnagyobb veszedelemként a Fidesz illúziókeltését emlegette, utalva arra, hogy az ellenzéki párt azzal hitegeti a választókat, hogy fájdalmas intézkedések nélkül is ki lehet lábalni a válságból. Hivatkozott arra, hogy mennyi fejlesztés történt az elmúlt években, többek között iskolákat és autópályákat emlegetve, és viccesen megkérdezte, vajon amikor a Fidesz romokat emleget akkor ezalatt az építési törmeléket érti? „Nekünk, demokratáknak, szociáldemokratáknak, liberálisoknak és zöldeknek most nem szabad meghátrálnunk” – utalt korántsem homogén támogatóira a kormányfő-jelölt. Végezetül Mesterházy beismerte, hogy az MSZP soraiban elharapózott korrupció ellen erélyesebben kellett volna fellépniük, de szerinte csak korrupt emberek léteznek, korrupt közösségek nem.
A rendezvény fél 2 körül véget ért, és a tömeg lassan oszolni kezdett. Az ünnepség közben minimális volt a bekiabálások száma, az emberek inkább csak diszkréten tapsoltak, ám mindezek ellenére nem mindenki távozott elégedetten. Az az öregúr például biztos nem, aki halkan megjegyezte nekem, hogy demokratát ugyan rengeteget látott, de ő egy szocialista ünnepségre jött, és igazi szocialistákat hiába várt.
”Magunkfajták” - Jobbik
Bár a Jobbik nagygyűlése 3 órára volt meghirdetve, már 2 óra körül tele volt a belváros szimpatizánsaikkal, akik a szélrózsa minden irányából sereglettek a Bajcsy Zsilinszky út felé. Rengeteg árpádsávos, illetve jobbikos zászlót lehetett látni, ám a nemzeti trikolórt mintha kevesebben lengették volna, mint az előbbieket. Az Erzsébet tér Astoria felőli oldalán olyan érzés kerített hatalmába, mintha már a helyszínen lennék: idáig elhallatszott a Bazilika előtt felállított hangszórókból áradó nemzeti rock. Ráadásul néhányan „Olcsó a lábtörlés!” felkiáltással egy MSZP-s plakátot terítettek a földre, amit aztán többen megtapostak, köztük egy anya is fiatal gyermekeivel együtt.
A színpadot az Arany János utca közelében állították fel, a szimpatizánsok pedig egészen az Andrássy útig megtöltötték a teret. Rengeteg terepszínű, illetve egyenruhás embert lehetett látni, többen közülük az Új Magyar Gárda mozgalom tagjai. A szervezők több kivetítőt is felállítottak, ami jó ötletnek bizonyult, ugyanis a rengeteg zászló miatt lehetetlen volt ellátni a színpadig. Többen söröztek, az út szélén pár mobilvécét is észre lehetett venni, így az egész rendezvénynek egyfajta koncert feelingje volt.
Nem sokkal 3 óra után Pörzse Sándor lépett a színpadra, hogy egy „Adjon az Isten, szebb jövőt!” vezényszó után felkonferálja az elsőként érkező Morvai Krisztinát. A Jobbik államfő-jelöltje az 1848-as 12 pont tézisei alapján építette fel beszédét, természetesen aktuálpolitikai megjegyzésekkel. Morvai már rögtön az elején egybemosta az MSZP-t a Fidesszel, utalva arra, hogy mindkét párt felelős az elmúlt évek történéseiért. „Bűn büntetlenül nem maradhat”- szögezte le. Az EP képviselő a Magyar Gárdáról is ejtett pár szót, ugyanis fontos szerepet szán a ”már bizonyított” gárdistáknak Magyarország védelmének megerősítésében. Ugyanakkor megkövetelné, hogy a magyar katonák a Szent Koronára tegyék esküjüket és ne az alkotmányra, továbbá határozottan elutasította egy közös EU-s haderő létrehozását, melyet a tömeg hatalmas ovációval hálált meg. Ugyancsak sarkalatos pontja volt beszédének a ”politikai foglyok” kiszabadítása, amire a tömeg Budaházy György nevének skandálásba kezdett, majd Morvai is kinyilvánította, hogy elsősorban Budaházyra gondolt. A 12. pontnál (Unió Erdéllyel) már szinte előre megjósolható volt a „Vesszen Trianon!” reakció a szimpatizánsok részéről.
Morvai után egy rövidebb, de annál mozgósítóbb jellegű beszéddel buzdította az embereket a küzdelemre ifj. Hegedűs Lóránt lelkész, majd Szegedi Csanád EP képviselő lépett a színpadra. Szegedi szerint az előre hozott választások elmaradtak, de annál súlyosabb lesz az ítélet most, mert a radikális párt el fogja számoltatni a ”politikusbűnözőket”, és ki fogja irtani a korrupciót. A Jobbik alelnöke hosszan beszélt a Magyra Szocialista párt ellen, amit egyenesen a halál pártjának nevezett, és kijelentette, hogy el fogják törölni a föld színéről, majd követelte, hogy az MSZP ne induljon a választásokon. Mielőtt befejezte volna beszédét felhívta rá a figyelmet, hogy „egyeseknek nem kötelező ebben az országban élni, el is lehet innen menni”.
Nem sokkal fél 5 előtt konferálták fel a nagygyűlés vezérszónokát, a párt kormányfő-jelöltjét, Vona Gábort. A Jobbik elnöke sietett kijelenti, hogy pártja célja megnyerni a választásokat, és elérni, hogy Magyarország ne legyen többet az EU szolgája, és rend uralkodjon az országban. Vona ezek után kifejezetten humorosra vette a figurát és olyan történetekkel nevetette meg a jelenlévőket, mint például Lendvai Ildikó és Kövér László közös Horthy-szobor avatása, vagy éppen a német földvásárló, Salamon, kitalált története. Mindezekbe azonban beleszőtte pártja politikai álláspontjait is, többek között a Jobbik-ellenes Fidesz-MSZP nagykoalíció rémképét, illetve a külföldiek földvásárlását lehetetlenné tévő földtörvény-módosítás szorgalmazását is, melyet találóan egy olyan példával illusztrált, melynek lényege, hogy csak azok a külföldiek vehetnek magyar földet, akiket Morvai Krisztina ”magunkfajtaként” pecsétel meg.
A három rendezvény közül messze a Jobbik nagygyűlése csábította ki a legtöbb embert az utcára, de a leghosszabb és legváltozatosabb programot is ők adták, olyan betétekkel, mint például a Kormorán együttes fellépése, illetve egy Petőfi költemény elszavalása. A jelenlévő szimpatizánsok olykor füttyüléssel vagy éljenzéssel adták a szónokok tudtára, hogy éppen mi jár a fejükben, de visszatérő momentuma volt a rendezvénynek a tömeg által vezényszóra skandált „Szebb Jövőt!” jelszó is.
Kedden este megtartotta második XVIII. kerületi lakossági fórumát a Lehet Más a Politika. Az esemény a helyiek részéről az ajánlószelvény-gyűjtési időszak zárásának is tekinthető, ugyanis a 27. egyéni választókerületben összegyűltek az induláshoz szükséges cetlik. A fórumon a helyi jelöltek mellett Jávor Benedek szóvivő is jelen volt, a beszélgetés pedig leginkább a munkahelyteremtés illetve a beruházások zöld változatairól szólt.
Családias hangulatban vette kezdetét kedden este 19 órakor a Lehet Más a Politikai XVIII. kerületi lakossági fóruma. A félhomályos emeleti helyiségbe lassan szállingóztak az érdeklődök, ám mire szervezők belekezdtek mondandójukba, már kb. 30 ember ülte, vagy éppenséggel állta körbe a gondosan a terem közepén elhelyezkedett előadókat. Schiffer András listavezető után most Jávor Benedek, az országos lista második helyezettje, ugyanakkor a párt szóvivője látogatott el a kerületbe. Őt kísérte volna Szabó Tímea is, ám betegség miatt lemondta a szereplést, így végül Scheiring Gábor (27. evk.) és Vermes Zoltán (26. evk.) képviselőjelölttel együtt csupán hárman vettek részt a tájékoztatón.
„ Civil szervezeteként indultunk, de most a feladat visszafoglalni a közéletet. Oda kell menni (a Parlamentbe – a szerk.), mert ott születnek a döntések” – pozícionálta pártját Jávor rögtön az elején. Leszögezte, hogy szerinte az LMP képes az összes megyében területi listát állítani, így minden településen szavazhatnak majd a pártra, és ezzel meg fogják ugrani a bejutási küszöböt. Ezt azért is tartja fontosnak, mert nem szeretné, hogy új pártként csak a szélsőséges Jobbik jusson a Parlamentbe. Mindezeket alátámasztva Scheiring Gábor megemlítette, hogy a 27-es választókerületben összegyűlt az induláshoz szükséges 750 db ajánlószelvény így már csak a ”pufferre” hajtanak. Scheiring szerint azért is jó választás az LMP, mert békés, demokratikus alternatívát jelent, és a törékeny állami intézményrendszert megóvva próbál tanulni az elmúlt időszak hibáiból.
A fórum középpontjában a párt ”zöld fordulat” névre keresztelt elképzelése állt, mely a helyi gazdaság erősítését, illetve a foglalkoztatottság növelését tűzte ki célként maga elé. Scheiring kijelentette, hogy az LMP 54%-ról 68%-ra kívánja javítani a foglalkoztatási rátát, melynek legfőbb gátjai egyrészt a földrajzilag szegregált beruházások, azaz bizonyos kistérségek lemaradása, másrészt pedig az élőmunkát terhelő adók. A párt az előbbi okok megszüntetése mellett járulékcsökkentéssel érné el a ráta növekedését, amit pedig olyan általuk ”zöldnek” nevezett intézkedésekből finanszíroznának, mint például a dugódíj, vagy az átmenő tranzit forgalom megadóztatása, de felmerült az egészségre káros termékek, így a cigaretta, adójának növelése is.
Visszavéve a szót Jávor Benedek kifejtette, hogy a helyi gazdaság erősítése alatt elsősorban a kis- és középvállalkozások helyzetbe hozását értik, de nem multiellenesek. Bár szerintük az erős lobbival rendelkező (elsősorban autóipari) nagyvállalatok túlságosan nagy kedvezményeket kapnak az államtól, holott „összeszerelő” gyáraik közel sem termelnek annyit exportra, mint amennyivel dicsekednek, ráadásul az ágazatok időtállósága is megkérdőjelezhető. Az LMP alternatívaként a megújuló energiaforrásokra épülő gazdaságot preferálja, mely a biotechnikával, a mezőgazdasággal, a megfelelő erdőgazdálkodással, és a vízgazdálkodás optimalizálásával kiegészülve képes hosszútávon biztosítani a gazdasági növekedést. Konkrét intézkedésként a képviselőjelöltek többször is megemlítették az épületek (főleg a panelházak) korszerűsítését, a vízbázis megőrzését, vagy akár a halgazdaság fellendítését. Szerintük EU támogatásból, kvótakereskedelmi bevételekből finanszírozhatóak lennének a kezdeti költségek, hosszabb távon pedig megtérülne a befektetés.
A késői óra ellenére többen is kérdésekkel bombázták a jelölteket, az egész rendezvénynek volt egy interaktív jellege, mely a leginkább az egyik legvitásabb kérdésnél, a kettős állampolgárság ügyénél jött elő. Jávor, Vermes és Scheiring nem tudott határozott igent vagy nemet mondani ennek a bevezetésére, ugyanakkor fontosnak tartották a határon túli magyar közösségek megőrzését, és támogatnák kulturális autonómiájukat. Scheiring Gábor mindazonáltal kifejtette, hogy az állampolgársági problémák egycsapásra megoldódnának, ha az EU bevezetné az európai állampolgárságot, hiszen így a határon túli és az anyaországi magyarok is ugyanolyan állampolgársággal rendelkeznének. Mindezek mellet a határon túli magyarok átcsábítása az országhatáron akár a magyar demográfiai probléma kezelését is elősegítheti, bár az LMP, a jelöltek szerint, ennek a megoldását inkább a gyermekvállalási hajlandóság növelésében látja. Konkrétan a részmunkaidős állások bővítését említették, így teremtve lehetőséget a szülőknek egyszerre a munkára és a családalapításra.
Egy másik kérdés az LMP esetleges parlamenten belüli koalíciós szándékai után érdeklődött, melyet Jávor a konstruktív ellenzék szerepkörével hárított el. Álláspontja szerint ha egy másik párt által felvetett kezdeményezés jó, akkor amellett az LMP is ki fog állni, ha nem akkor pedig fellép ellene. „Mi elsősorban ügyekben gondolkodunk” – szögezte le a képviselőjelölt. A pártnak jelenleg köztársasági elnök jelöltje sincsen, és az új Országgyűlés megalakulásáig nem is szándékoznak foglalkozni ezzel a kérdéssel.
Ugyancsak fontos témára tapintott rá egy fiatalabb érdeklődő, aki az LMP véleményére volt kíváncsi a romakérdést illetően. Scheiring válasza erre a ”színvak” esélyteremtő politika volt. Elmondása szerint ő gazdaságilag kirekesztett csoportokban gondolkodik, legyenek azok akár magyarok, akár romák. Úgy gondolja, hogy az állam ”balkezének”, azaz az ellátásnak az elvonása és a ”jobbkezének”, azaz a rendőri jelenlétnek az odanyújtása nem szolgál megoldásként erre a társadalmi feszültségre, és ő az integrált oktatáspolitikát, illetve a munkahelyteremtést szorgalmazná. Jávor azért sietett hozzátenni, hogy a közbiztonsági helyzet javítása is fontos, és a legjobb megoldás egy helyi kapcsolatokkal rendelkező közösségi rendőrség lenne. Legrosszabb megoldásként a gárdavonulást említette, mely szerinte csak gerjeszti a feszültséget.
A fórum vége felé a résztvevők az LMP XVIII. kerületi programját is szívesen meghallgatták volna, ám Scheiring sajnálattal közölte, hogy jelenleg ilyen még nem létezik, bár neki lennének ötletei, melyek közül a mellékutak és a vasutak fejlesztését említette. Mindazonáltal szerinte jelenleg álságos lenne nem országos kérdésekkel foglalkozni, hiszen parlamenti választásoknak nézünk elébe. Ugyanakkor indítványozta egyfajta állampolgári műhelyek felállítását, melyek akár hasonló fórumok segítségével párbeszédet teremthetnének az emberek és az LMP között, így az önkormányzati választásokra már lenne egy kész program.
A köztársasági elnök kitűzte az országgyűlési választások időpontját, így hivatalosan is megkezdődött a kampányidőszak. A politikai paletta sokat változott 4 év alatt, így a két nagy párton kívül esélyes lehet a mandátumszerzésre a Jobbik is, új szereplőként beszáll a versenybe a Lehet Más a Politika, az MDF és az SZDSZ pedig együtt vág neki a jelöltállításnak. A pártok jelenleg az ajánlószelvények begyűjtésére koncentrálnak, melyekből választókerületenként 750 db szükségeltetik az induláshoz.
A köztársasági elnök bejelentése alapján a 2010-es országgyűlési választásokra április 11-én kerül sor, továbbá, ahol szükséges második forduló, ott 25-én is szavaznak. Több mint 8 millió választásra jogosult magyar állampolgár kapta kézhez február elején a kopogtatócéduláját, bár egy részük valószínűleg nem él majd szavazati jogával. Az előző, azaz a 2006-os országgyűlési választásokon mindössze a jogosultak 64.39%-a voksolt, míg a tavalyi EP választáson még ennél is csekélyebb volt a létszám, alig több mint a jogosultak egyharmada. Részvételi rekordokra most sem lehet számítani: a Medián közvéleménykutatása alapján a biztosan az urnákhoz járuló szavazók száma jelenleg 50% körül van.
Mindenestre országszerte közel 11 ezer szavazókört fognak megnyitni, ahol a választópolgárok leadhatják voksukat az egyéni jelöltekre illetve a területi listákra. Így az emberek a szavazás lezárultával 386 képviselőt fognak az Országgyűlésbe delegálni, ám közülük csupán 176-ra szavazhatnak név szerint, a többiek a területi, illetve az országos pártlistákról jutnak be. A 20 régió közül (19 megye plusz a főváros) a legtöbb képviselő Budapestről kerül be, itt 32 egyéni választókerület található. Ezek nem fedik le a kerületek határait, így eshet meg, hogy a XVIII. kerületben két választókörzet is található, a 26-os és a 27-es. Utóbbi lefedi Pestszentimrét, illetve Pestszentlőrinc nagy részét, míg a 26-os úgymond kilóg a kerületből.
Jelen blog a 27-es körzettel kíván részletesebben foglalkozni, melyet északon a Havanna lakótelep és az Üllői út, majd a Lőcse utcától a Ferihegyi repülőtér, illetve Budapest közigazgatási határa, délen pedig a XVIII. kerület határa fog közre. A korábbi választások adatait szem előtt ez a körzet az aktívabbak közé tartozik, hiszen 2006-ban és 2002-ben is 70% fölött volt a részvételi arány.
Várhatóan nem fog meglepetést okozni a képviselőjelöltek személye, ugyanis nagyjából a már megszokott arcok indulnak. Az MSZP színeiben ismételten Dr. Mester László igyekszik elnyerni a választók bizalmát, aki már 2002 óta képviseli a körzetet. A szocialista politikusnak az előző két országgyűlési választást már az első fordulóban sikerült megnyernie, ráadásul 2006-ban pártja népszerűtlensége ellenére polgármesterként is újrázni tudott. Ugyanakkor a tavalyi EP választások eredménye Ughy Attilának, a Fidesz-KDNP jelöltjének ad okot a bizakodásra, hiszen a párt rendkívül jó, 50% közeli eredményt ért el a kerületben. Egyébiránt Ughy is veteránnak számít, hiszen 1998 óta, mint a Fidesz jelöltje, minden országgyűlési választáson megszerezte a második helyet. Ugyancsak nem okoz meglepetést Gönczöl András jelölése a Jobbik részéről, ugyanis a párt 2006-ban már megmérettette a politikust, igaz akkor még a MIÉP-el közös listán. Az egyetlen jelentős változás az újonnan létrejött MDF-SZDSZ összefogás jegyében történt, ugyanis az előző két országgyűlési választásokon az SZDSZ színeiben induló Ferencz István idén a két párt közös jelöltjeként szerepel. Friss versenyzőként a Lehet Más a Politika által protezsált Scheiring Gábor gyűjti az ajánlószelvényeket, de a Munkáspárt is ringbe száll jelöltjük, Váncsa Csabáné delegálásért.
Ahhoz, hogy az Országos Választási Bizottság mint hivatalos képviselőjelölteket nyilvántartásba vegye a pártok favoritjait 750 darab érvényes ajánlószelvény bemutatása szükségeltetik. A nagyobb pártoknak nem okozhat nehézséget ennek a mennyiségnek az összegyűjtése a többieknek viszont annál is inkább, ha másért nem hát azért, mert a Fidesz nem elégszik meg a szükséges 750 cetli begyűjtésével, hanem aktivistái segítségével országszerte kétmillió példányt kíván összeszedni, ami körülbelül a 15-szöröse a szükségesnek így könnyen elszívhatja a levegőt a kisebb pártok elől. A gyűjtésre március 19-ig van lehetőség, bár az általános tapasztalat szerint az ajánlószelvények nagy része a választóknál marad, a megszerezhető cetlik pedig már az első hetekben elkelnek. A 27-es választókerületben eddig még csak két párt adta be az általa gyűjtött szelvényeket, az OVB pedig már nyilvántartásba is vette a jelöltjeiket, így Dr. Mester László és Gönczöl András már biztosan rajta lesz április 11-én a szavazólapon.
.jpg)
